Normál kép: 1529160842.jpg | Méret: 770x560 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 300dpi |
Nagy kép: 1529160842_nagykep.jpg | Méret: 3151x2292 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 300dpi |
Képaláírás: Egy sötétszárnyú tőrösdarázs éppen elröppen. A felvétel 1/200-ad sec. (vakuszinkron miatt) hosszú záridő alat csoda, hogy nem mozdult még jobban be. Ismertető szöveg: A hétköznapi értelemben vett darazsak néven rendszerint a társas redősszárnyú-darazsak vagy valódi darazsak (Vespidae) családjába tartozó hártyásszárnyúakat nevezzük. Néhány centiméteres, sárga-fekete csíkokkal mintázott rovarok, melyek nyugalomban szárnyaikat hosszában összehajtva tartják a test két oldalán. Euszociális állatok, fullánkjuk és mérgük van, közeli rokonai a méheknek. Fészkeiket faodvakban, földi lyukakban, vagy akár épületekben (pl. padláson) építik. A nőstények, melyek képesek a reprodukcióra, a szaporodási időszak végén bújnak ki a sejtekből. A kolóniában egy királynő és sok (akár több ezer) dolgozó él. Közvetlen környezetünkben leggyakrabban a kecskedarázzsal találkozunk. A darázscsalád igen mozgalmas életet él napközben, de szürkületkor behúzódnak a fészekbe, s ott éjszakáznak. Az embert is megtámadhatják, mivel veszélyeztetve érzik magukat általa. Ha megpróbáljuk elhajtani, hadonászunk, csak rontunk a helyzeten. A legveszélyesebb hazai rovarfaj a lódarázs (Vespa crabro), fészkének megbolygatására a kolónia életveszélyes támadással reagál. Latin neve: Scolia hirta. Az emberre ártalmatlan. A kifejlett rovarok virágokon táplálkoznak. Nyáron és kora ősszel lehet találkozni velük. A nőstény cserebogár- vagy virágbogárpajorokat keres, amelyeket fullánkjával megbénít, s úgy helyezi beléjük petéit. Ezután a darázslárvák mozgásképtelen gazdaállataikban fejlődnek. (juhaszj) |
Kapcsolódó dokumentum: juhaszj: Sötétszárnyú tőrösdarázs |