Normál kép: 1530437043.jpg | Méret: 770x595 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 300dpi |
Nagy kép: 1530437043_nagykep.jpg | Méret: 2152x1664 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 300dpi |
Képaláírás: Sötétszárnyú tőrösdarázs (Scolia hirta) (Ez nem a Mammut darázs, melyet sokat kergettem ebben az évben) Ismertető szöveg: A hétköznapi értelemben vett darazsak néven rendszerint a társas redősszárnyú-darazsak vagy valódi darazsak (Vespidae) családjába tartozó hártyásszárnyúakat nevezzük. Néhány centiméteres, sárga-fekete csíkokkal mintázott rovarok, melyek nyugalomban szárnyaikat hosszában összehajtva tartják a test két oldalán. Euszociális állatok, fullánkjuk és mérgük van, közeli rokonai a méheknek. Fészkeiket faodvakban, földi lyukakban, vagy akár épületekben (pl. padláson) építik. A nőstények, melyek képesek a reprodukcióra, a szaporodási időszak végén bújnak ki a sejtekből. A kolóniában egy királynő és sok (akár több ezer) dolgozó él. Közvetlen környezetünkben leggyakrabban a kecskedarázzsal találkozunk. A darázscsalád igen mozgalmas életet él napközben, de szürkületkor behúzódnak a fészekbe, s ott éjszakáznak. Az embert is megtámadhatják, mivel veszélyeztetve érzik magukat általa. Ha megpróbáljuk elhajtani, hadonászunk, csak rontunk a helyzeten. A legveszélyesebb hazai rovarfaj a lódarázs (Vespa crabro), fészkének megbolygatására a kolónia életveszélyes támadással reagál. Latin neve: Scolia hirta. Az emberre ártalmatlan. A kifejlett rovarok virágokon táplálkoznak. Nyáron és kora ősszel lehet találkozni velük. A nőstény cserebogár- vagy virágbogárpajorokat keres, amelyeket fullánkjával megbénít, s úgy helyezi beléjük petéit. Ezután a darázslárvák mozgásképtelen gazdaállataikban fejlődnek. (juhaszj) |
Kapcsolódó dokumentum: juhaszj: Sötétszárnyú tőrösdarázs |