Képaláírás: A Palazzetto di Venezia Rómában (a kép jobb oldalán), melyet most lebontanak, hogy a készülő Viktor Emánuel-szobor látható legyen.

Ismertető szöveg: II. Pál pápa építtette magá­nak ezt az ódon Palazzo Veneziát, még akkor, mikor Pietro Barbo volt a neve, és bíborosnak nevezte ki nagybátyja IV. Jenő pápa.(1464-65.) Akkor Palazzo S. Marco volt a neve e palotának. Gyönyörű, hatalmas épület, várkastélyszerű erődítéssel, kiugró felső emelettel és lőrés-szerű felső párkányzattal, a mely mint gigászi csipkedísz futja körül az egész palotát. Hatalmas arányai, nemes, tiszta vonalai még most is valóságos kútforrások az építőművészek szemé­ben. Hogy ki volt a tulajdonképeni építője, arról még most is viták folynak. Majano - a kit Vasari annak tart - sohasem dolgozott Rómában és így valószínűleg Bernichnek van igaza, a ki Battista Albertit, vagy Jacopo Pitrasante-t mondja a Palazzo Vanezia építőjének.
A Palazzetto Venezia-t, a mely előbbinek hatalmas balszárnya, később építették hozzá (1464-65.), a mikor Barbo bíboros már II. Pál pápa volt.
1564-ben IV. Pius pápa az akkor híres, erős velenczei köztársaságnak ajándékozza. Akkor lett aztán a Palazzo S. Marcóból, eddigi nevéből, Palazzo Venezia. A palota balszárnyában, a Palazzettóban Velencze pápai nagykövetsége és a czímzetes bíborosai rezideálnak. Utoljára 1801-ben Flanzini költözik bele. Velencze tulajdonában is marad ezután a palota, rövid megszakítással, egész 1814-ig, a mikor Ausztria-Magyarország birtokába száll az is, mint Velencze birtokosáéba.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1907. julius 7.)