Képaláírás: Az aplári földvár.
1. Házak a vár tövében, melyek a vár leomló anyagából épültek. 2. A vártető. 3. A várudvar, háttérben a Tiszával. 4. A kapu. 5. Vizmosta agyagpart.

Ismertető szöveg: Az Alföldön, különösen a Tisza mentén több helyen mesterségesen készült dombok, földsánczok és földhányások tűnnek föl szemeinkben. Ezeknek az építési ideje messze benyulik a rejtelmes múltba, írott kútforrások alapján korukat illetőleg alig lehetne eligazodnunk, de annál többet beszélnek a föld mélyében elrejtett és ama korból fenmaradt különböző tárgyak és eszközök.
A régészet ma már kétséget kizárólag megállapítja azt, hogy eme nagy földmunkálatok keletkezési ideje még a kelták bevándorlását is megelőzi és koruk kétezerötszáz, egész ötezer évre tehető.
Egyik ilyen őskori földvár a Tisza melletti Alpár községben levő Várhegy, mely egy ősi történelem előtti nagyobb emberi alkotás, de a melynek legnagyobb részét, sajnos, a Tiszának régi áradásai már elsodorták és csak a csekély megmaradt részből lehet fogalmat alkotni a vár építési módjáról és annak használatáról.
A régészeti kutatások alapján arra a tapasztalatra is jutottunk, hogy az ilyen ősi várakat az egymás után következő különböző népfajok elfoglalván, abba betelepedtek. Az alpári földvárba is a bronz korszakbeli alapító faj után betelepedett a kelta, később, Krisztus születése után a jázyg, a jázyg után a germán fajok, majd a hun, az avar és a kilenczedik század elején a szláv. Ettől az időtől fogva Alpárról már a história is megemlékezik, mert Anonymus, Béla király névtelen jegyzője Zalán szláv-bolgár fejedelem hatalmas központi várának irja Alpárt.
Alpár várának, mely a természet által alkotott nagy tiszaparti agyagdombra volt sárfalakból építve, ma már csak nagy kapubejárata és a leomlott ezredéves eső mosta külső falának egyik része látszik meg. A vár udvarának körülbelül 3-4 méter vastagságú hordott rétegeiben a messze nagy idők különböző korszakának emlékei vannak eltemetve. Ott találjuk az ismeretlen bronzkorszakbelieknek tüzelőhelyét, ott vannak a kelták elszóródott tárgyai, egy-egy törött cserépdarab a szittya erkölcsü jázygokra emlékeztet, elvétve ráakadunk egy-egy hun-avar harczos csontvázára
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1910. október 16.)