Képaláírás: A tátralomniczi új felvonópálya szánkók felvontatására. - Madártávlati kép.

Ismertető szöveg: A felvonópálya, mely Steller Antal budapesti magánmérnök tervei szerint készült, a Tátralommniczról Matlárháza felé vezető "Mária Terézia"-út tőszomszédságában levő gépházból indul ki, s nyílegyenesen a lomniczi csúcsra irányított nyiladékon halad fel. A felvonó­ pálya lényegében egy erős, 2'5 cm v., 12,000 klgrmnyi szakítási szilárdsággal biró végtelen sodronykötélből áll, a mely két végén egy-egy 2 m 73 cm átmérőjű korongon fut keresztül. Alsó részén fekszik az említett gépház, a melyben az 50 lóerős elektromotor van, a mely az áramot Poprádról, mint egy 23 kim távolságról kapja; ugyan itt van a hatalmas kerékmű, a mely a gép gyors forgását, megfelelő szij- és fogas kerék áttételekkel annyira meglassítja, hogy a kötél másodperczenként csak egy méter sebességgel halad. A gépház alsó részén egy 9 m magas toronyban függ a 4100 kilogrammnyi ellensúly, a mely a kötelet állandóan egyformán kifeszítve tartja, a mi a pálya biztonsága és egyenletes üzeme szempontjából első­ rendű fontossággal bir.
A sodronykötelet a szánok felvontatására szolgáló teknőalakú pálya fölött kellő magasságban számos, fából összeácsolt bak tartja, s ezekre vannak a sodronykötél vezetésére szolgáló korongok felszerelve. Egy-egy ilyen aczélkorong súlya mintegy 50 kilogramm.
A sodronykötélre 45-45 méter távolságban egy-egy aczélkarmantyú van elmozdíthatatlanul felszerelve.
A szánkát a gépház előtti térségen a kötél alá állítják. Rendesen egy ötszemélyes bobsleigh-ot egyedül, egy kétszemélyest 2-3 ródlival együtt bocsátanak a pályára, ródlikból pedig 4-5 darabot kötnek össze egy vonattá. Mindenki helyet foglal a szánon, a vezető szemben ül a bob kormányához, hogy a pályát jól láthassa, a közönség többi része ülhet, a hogy kényelmesebbnek tartja. Legczélszerűbb a mozgás irányának háttal ülni.
A szánnak orrára egy 4-6 m hosszú kötelet akaszt a pályafelvigyázó. A kötél másik végén egy csuklóalakú fogantyú van. A vezető "kész" jeladására ezt a fogantyút a pályafelvigyázó felhelyezi a kötélre. Mihelyt a mozgó kötélre rápréselt karmantyú eléri a szánkánk vontató kötelének végén levő fogantyút, kötelünk kihúzódik, s enyhén, minden lökés, rázás nélkül megindulunk felfelé, körülbelül olyan gyorsasággal, mint a milyen tempóban sík területen a gyalogos halad.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1911. február 19.)