Képaláírás: Pekár Gyula "Drághy Éva esküje" czímű drámája a Nemzeti Színházban. - Jelfy Gyula felvétele.
II. felvonás: Bebek Zsuzsa (Jászai Mari) meglepi a szerelmeseket, Serédy Miklóst (Beregi Oszkár) és Drághy Évát (P. Márkus Emma).

Ismertető szöveg: Drághy Éva esküje a homonnai vár palotatermében (a XVII. század elején) hangzik el, a hol esküvője után halva találták Homonnai Bálintot. Mellette markolatában eltört kardja. A kard Drághy Éva szegényes hozományának egyik darabja volt, melyet Éva aznap, esküvője napján, ajándékozott férjének, Homonnai Bálintnak. Ki ölte meg Homonnai Bálintot? Megölte Serédy Miklós, ki szerelmes volt Évába; titkos párbajt vivott Bálinttal és meg­ölte. Bálint szülei, kik úgyis gyűlölik a szegény Évát, midőn az ő általa ajándékozott és eltört kardot pillantják meg a holttest mellett, Évát gyanúsítják, hogy része van a gyilkosságban. Szegény Éva nem is tudott a párbajról. Senki nem sejtheti a gyilkost. A vád hallatára Éva kétségbeesetten esküszik, hogy a ki megöli férje gyilkosát, annak felesége lesz. Így hangzik el az az eskü.
Igen regényes történet, titkos párbajjal, tetemrehivással, vészes esküvel, a melynek tragikus következményeit a néző előre látja, mert hiszen ő tudja, ki ölte meg Bálintot, hogy Serédy Miklós szerelmes Évába és Éva is szereti Serédyt, a ki őt egyszer mint ismeretlent tatárkézből kimentette. Az első fölvonás, melyben mindez történik, mégis igen jó hatású. Látjuk az egész nászünnepélyt, a cselekvény meg úgy hat, mint régi mese, melynek hangulatába hamar beleéljük magunkat. Az események pedig oly gyorsan lezajlanak, hogy kritikai megfontolásra alig marad idő.
A második fölvonás azonban erre a megfontolásra mintegy rákényszerít bennünket. Másfél évvel később játszik és a gyászházba vezet bennünket, melyben a szülők még mindig úgy gyászolnak, mint első nap, szórakozásképen pedig kínozzák szegény Évát, a miért még mindig nem került meg a gyilkos és a miért Éva még mindig fiatal, szép és nem igaz szívvel gyászolja a holt férjet, kit soha sem szeretett és azonnal az esküvő után elvesztett. Ez a szünet a cselekvényben megzavarja a hangulatot. Csak midőn Serédy végre megjelenik, megtudja, mit esküdött Éva és elhatározza, hogy megöli magát, de előbb Éva szerelmét élvezi, emelkedik ismét a darab, de inkább lirai, mint drámai magaslatra. Szép az utolsó jelenet, melyben Éva végre megtudja, hogy Serédy a gyilkos és mindketten meghalnak. Talán jobb lett volna, a darabot elejétől végig a leggyorsabb tempóban előre vinni. Ezt kívánta az expoziczió, ezt a mű formája.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1911. március 5.)