Képaláírás: Láng Lajos, a kit a király bárói rangra emelt

Ismertető szöveg: Láng Lajos (Pest, 1849. október 13. - Budapest, 1918. március 28.) közgazdász, statisztikus, politikus, miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, jogi doktor, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
A gimnáziumot a pesti piaristáknál, felsőfokú tanulmányait a budapesti és a berlini egyetemen végezte. 1876-ban szerezte meg jogtudományi doktori oklevelét.
1877-től az Ellenőr, 1882-től a Nemzet című lap munkatársaként dolgozott. 1877-ben a nemzetgazdaságtan magántanárává nevezték ki 1883-tól 1889-ig, 1893-tól 1902-ig, majd 1903-tól haláláig a statisztika nyilvános rendes tanáraként működött a budapesti egyetemen. 1884-1885-ben és 1893-1894-ben a jog- és államtudományi kar dékáni, 1905-1906-ban az egyetem rektori posztját töltötte be. 1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1892-ben rendes tagjává választották. 1892 és 1904 között az Akadémia Nemzetgazdasági Bizottságának elnöke volt. 1894-ban a Magyar Közgazdasági Társaság első elnökévé választották. Az 1894-es VIII. nemzetközi demográfiai kongresszuson a demográfiai munkacsoportot elnökölte.
Több évtizedes politikai pályafutása során 1878-tól a szakcsi, 1881 és 1896 között a pápai választókerület, 1896 és 1901 között Nagybánya, 1902 és 1906 között a csacai választókerület országgyűlési képviselője volt szabadelvű párti programmal. A Szabadelvű Párt 1906-os feloszlásakor nem indult az esedékes 1906-os választásokon, a következő, 1910-esen viszont igen, Debrecen III. választókerületét képviselte az országgyűlésben a volt szabadelvűekből szerveződött Nemzeti Munkapárt színeiben.
1889 és 1893 között a pénzügyminisztérium államtitkára, 1896 és 1898 között a képviselőház második, majd első alelnöke, 1902-1903-ban kereskedelemügyi miniszter, 1911-1912-ben a magyar delegáció elnöke volt.
1911-ben bárói címet kapott.
(Forrás: Wikipédia)