Képaláírás: Halotthamvasztás Indiában.
Fakírok háza Benaresben, a Ganges partján.

Ismertető szöveg: "A hinduknak az a hiedelmük, hogy ha halottaikat a Ganges szent vizében megmártják s Benaresben égetik el, a túlvilágon sokkal nagyobb boldogságban lesz részük, mint különben. Ezért a vagyonos hinduk palotákat építtettek és építtetnek a Ganges partjára, s ha érzik, hogy haláluk órája közeledik, oda költöznek és e szent városban hunyják le szemüket. A szegény haldoklókat - kik sokszor az úton halnak meg - s a halottakat több napi járóföldrül is elhozzák ide. Azonkívül az évenként megforduló több százezer zarándok, szent férfiak, s fakirok közül is sokan hunynak el itt, úgy hogy a szent városban a Ganges partján a halottakat némely napon százával égetik el.
A halottakat bambusznádból készült létrára kötve és fehér gyolcsba takarva viszi két ember a vállán. A fehér szövetre különböző színekkel jelek vannak ráfestve a halott arcza és melle tájékán, melyek a nemet jelzik. A halottvivőket néhány hozzátartozó s ismerős kiséri, halkan, monoton hangon énekelve. A halottat leviszik a Ganges partjára az elégetésre kijelölt számos helyek egyikére, itt belemártják egész hónaljig a folyóba s az arcza helyén meglocsolják. Addig hagyják a vízben, míg a közeli fakereskedőnél beszerzik az elégetéshez szükséges fát, a mely a halott, illetve hozzátartozóinak anyagi viszonyaihoz mérten illatos, drágább és több, vagy pedig kevesebb és olcsóbb minőségű. Ezután megcsinálják a máglyát, melyre a halottat ráfektetik. Pár darab fát a testre is tesznek. A csóvát a legidősebb fiú vagy ennek hiányában valamelyik hozzátartozó teszi a máglya alá. Mialatt a halott hamvad - a teljes elégés körülbelül két órába telik - a hozzátartozók a legnagyobb közönynyel ülik körül a máglyát, vagy lefekszenek szundikálni, a férfiak pedig a mindig közelben levő számos borbélyok egyikével ott a helyszínén s a borbélylyal szemben a földre kuporodva borotváltatják igen gyér szakálukat, fejüket, sőt hónaljukat is. Mindezért a borotválkozásért kéthárom fillért fizetnek. Hogyha a gyászolók megunják a várakozást, úgy siettetik elő a "drága" tetem gyorsabb elhamvadasát, hogy hosszú piszkafával ütögetik a halott fejét és a keményebb részeket, hogy szétmálljanak és hamarabb égjenek el. Ha a test teljesen elégett s a máglya majdnem elalszik, lelocsolják a Ganges vizével. A maradék megszenesedett fát öreg asszonyok összegyűjtik tüzelésre, míg az esetleg el nem égett emberi testrészecskéket a varjuk ezrei hamarosan eltakarítják. Ehhez a helyhez, hol a halotthamvasztás folyik, pár lépésnyire százával derékig a Gangesben állva végzik a hivők napi imájukat, olykor-olykor megbuknak a folyóban, mely hitök szerint nemcsak a testet, de a lelket is megtisztítja minden szenynyétől. Az imádkozok közül néhányan a parton térdelnek s virágot szórnak a folyóba.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1912. szeptember 15.)