Képaláírás: "Az egyszeri királyfi", Szép Ernő mesejátéka a Nemzeti Szinházban.
A tündérkirályné (Ligeti Juliska).

Ismertető szöveg: "Egy gyermek viaskodása a halál gondolatával, - ez a darab.
A királyfi megpróbál a halál gondolata elől menekülni játékkal, szerelemmel, vigadozással, de azt a rettenetes végső gondolatot nem tudja elűzni semmi földi módon. A játszó gyerekek közé elegyedik, maga is gyermekké teszi magát: velük játszik szembekötősdit, ő a fogó, a gyermekek elszöknek tőle, csalogatják, megfog valakit, leveszi szeméről a kendőt - a halált fogta meg.
A játék után a szerelem. A királyfi gyönyörűséges kertben gyönyörűséges királyleányt talál, összeszerelmesednek. Ez a szerelmi jelenet is tele van bájjal: nem tudnak egyebet mondani egymásnak, csak: szeretsz, szeretlek, a kezük simogatásával, testük összebúvásával, ajkuk csókjával közlik a bennük áradozó fiatal zsengést. De a szerelemhez még közelebb van a halál gondolata, mint a játékhoz, nagyon is közel van hozzá. Kedves, a hogy a halál, ott settenkedve a fa mögött, mely alatt a szerelmesek enyelegnek, figyelmezteti őket magára: leveleket hullat rájuk a fáról, virágot dob nekik; a szerelem boldog extázisaiban, a legteljesebb feledkezés közben is ott a sötét gondolat, az elmúlás. A halál leszakasztja a zsendülő rózsabimbót, a királyleányt, úgyse lesz többet ilyen fiatal, ilyen szép, ilyen boldog s a királyfi jajgatva menekül tovább. Útszéli korcsmába kerül, jönnek mindenféle falusi vigadozó alakok, elmondják mondókájukat, mulatnak, danolnak, kurjongatnak, észre se veszik, hogy belépett közéjük iszogatni a halál is. A királyfi már-már belefeledkezik a mulatságba, mikor a halál dolgozni kezd: a betyár agyoncsapja a juhászbojtárt, a ki az előbb még azt kurjongatta, hogy sohse halunk meg, a nép mind elmenekül, a halál maga marad a királyfival és a dudással, tartóztatja a királyfit, tánczolni akar vele s mikor ez elmenekül, magában iszik, mulat a dudással, a míg el nem nyomja a bor.
Eddig emelkedik a darab. A továbbiak már lassabban folynak s a mese filozofálással kezd keveredni, a melynek azonban nincs elég mélysége, hogy igazán megragadjon. A filozófia az volna, hogy az ember hiába menekül meg a halál elől, nem tud nélküle élni, mert halálra született, meg kell békülnie a halállal. A királyfi is a pillangókirálytól kapott síp segítségével eljut a tündérországba, ott boldogan él, játszik a tündérek között ezer évig, de mégis csak elfogja a vágy az elhagyott földi világ után, látni kívánja apját, anyját, kis testvérét, házukat, kertjüket. Csakhogy azóta megváltozott a világ, az övéi meghaltak réges-régen, őt nem ismeri senki, a királyfi búsan érti meg, hogy az embernek nem szabad túlélni a maga életét. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1913. december 28.)