Képaláírás: Scherzo
Benczúr Gyulától.

Ismertető szöveg: Benczúr Gyula, a historizáló akadémikus irányzat egyik legjelentősebb magyar mestere Kassán egy magániskolában készült fel a müncheni akadémiára, ahol 1860-1861, valamint 1865-1869 között tanult. 1861-től négy évig közös műteremben dolgozott Szinyei Merse Pállal. 1869-1876 között kétszer járt Párizsban, utóbb II. Lajos bajor király megbízásából. 1876-ban a müncheni akadémia tanárává nevezték ki. Budapestre való visszatérésekor, 1883-ban a festészeti Mesteriskola élére állt. 1888-ban tiszteletbeli tagjává választotta a bécsi akadémia, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. (Forrás: kieselbach.hu)

A kis angyal alapvetően rubensi ihletésű figuratípus, de minden bizonnyal Benczúr felhasználta gyermekportréinak tanulságait is. Habár egyértelmű a puttók Rubens figuráihoz való kötődése, de Benczúrnál a puttó mitológiai mellékalakból önálló képtémává vált. Nem rubensi a gyermektestek aprólékosan realisztikus megformálása sem. Időnként hordozhatnak metaforikus, allegorikus jelentést, de lényegük a fantázia általuk képviselt humoros, játékos oldala. A hangszer metaforikus utalás e kis amorettek egyszerre spirituális és anyagi jellegére, ahogy a zene is megfoghatatlan, habár hangszer által születik. Szárnyaik égi, pufók testiségük, huncut arckifejezésük pedig földi aspektusaikat mutatják. Az antik Erósznak (Ámor) leszármazottai ők, akik mitológiai kompozíciókban és hétköznapi zsánerekben is megjelenhetnek. A mitológiák igazi kis bajkeverői, a nagyszabású kompozíciókon pedig elvont fogalmak megszemélyesítői vagy komoly témákon játékos, enyelgő zenei betétek, azaz scherzók. (Forrás: kieselbach.hu)