Képaláírás: Niccolo di Bernardo dei Machiavelli (1469-1527).

Ismertető szöveg: "A középkor politikai eszméit Macchiavélli (1469-1527) tisztázta, mert rendszeresen ő bírálta először. Politikai kérdésekben ő nyitott tért a szabad vizsgálódásnak ; a politikát ő szabadította fel a középkor hit- és erkölcstanának uralma alól, de ebben nem volt sok köszönet. A hitet, a vallást egyszerűen politikai eszköznek tekintette, nem az állam végső céljának. Elavult kérdésnek tartotta, hogy a császárt illeti-e a főhatalom, vagy a pápát.
Macchiavélli Olaszország forrongásának ez éveiben írta meg Principéjét, melynek "rettenetes" 15. fejezete szerint az a fejedelem, ki erkölcsileg mindenben jót akar cselekedni, elvesz olyan tömeggel szemben, amely erre semmit sem ad ; értenie kell tehát, hogy a körülmények szerint tegyen jót vagy rosszat. Mivel jó nem lehet mindenki, legyen legalább annyira okos, hogy elkerülje a vesztét okozó hibákat. Nem kell sokat adni arra, hogy rossz hírbe jut valaki, ha ilyen bűnök nélkül uralmát különben meg nem alapíthatja; mert vannak látszatos erények, amik tönkretesznek s vannak látszatos hibák, amiken a jólét biztonsága és tartóssága alapszik. Nyíltan hirdeti, hogy dicséretes, de nem szükséges teljesíteni az elvállalt kötelességeket. A fejedelem róka és oroszlán legyen egyszerre ; de mégis inkább róka. Ügy az erény, mint a hit, csak kormányzati eszköz ; akkor jó, ha hasznos ; fődolog a tekintély, a nagyképűség. A tömegeknek látszat kell, mert az események külszínének hatása alatt ítél s imádja a sikert. Romlott államban a szabadságot csak forradalmi diktatúra állíthatja helyre ; politikájának egyik sarkpontja a rémuralom. A fejedelem korlátlan legyen, hogy megszüntesse hazája fejetlenségét s fenntartsa az igazságot, a polgárok egyenlőségét. Szabadságról csak azután lehet álmodozni, ha a zsarnokság már erőssé és hatalmassá tette az államot. Olaszországban elérkezettnek látta az időt, hogy közszellem képződjék. Hazája oly mélyen sülyedt s még szolgaibb lett, mint a zsidó nép Mózes előtt ; elnyomottabb, mint a perzsa Cyrus előtt ; szétszórtabb, mint az athéni Theseus előtt. Fejvesztve, rendetlenségben, kifosztva, szétszaggatva, tönkretéve él. A nép Istenhez kiált, küldjön valakit, ki a barbárok dölyfétől s kegyetlenségétől megszabadítsa. Csak a Mediciekben bízhatik ; s a Medici-ház nagy lehet, ha maga is akarja. Nem haltak ki még az olaszok harcias erényei; de a régi rendszer nem vált be s új még nincs. Az volna egy hősnek legnagyobb dicsősége, ha új törvényt, új rendszert találna ki; amire van is anyag Olaszországban. Állítsanak nemzeti katonaságot, melynél nincs hűbb, igazibb és jobb. Olasz földön a svájci és spanyol gyalogosok nem váltak be. Nem a fegyver alkotása, hanem a legénység szelleme dönt ; ez az új találmány, mely naggyá tehet egy fejedelmet."
(Forrás: http://mek.oszk.hu/13600/13664/pdf/13664_1.pdf)