Képaláírás: Consalvi bíbornok (1757-1824) átveszi VII. Pius pápától a konkordátum megerősítését.

Ismertető szöveg: "Az új tribunátus békeszerzőnek, a nép atyjának nevezte őt. Annyiban helyesen, hogy a köztársaságot nemcsak Nápollyal és Angliával, hanem a római kath. egyházzal is kibékítette. Már a marengoi diadal (1800 június 14.) után Te Deumot tartatott annak örömére, hogy Isten segítségével kiverte a tisztán katholikus Olaszországból a hitetleneket és eretnekeket, kik alatt a katholikus osztrákoknak török és angol szövetségeseit értette. Letérdelt a milanói székesegyházban és egyházilag megáldatta a köztársaság zászlait. VII. Pius pápával megérttette ugyan, hogy "200.000 szurony van a háta mögött", de a legációk kivételével visszaadta világi birtokait. Nemsokára visszaadta a francia egyházban gyakorolt régi jogait és vele Franciaországot is a kereszténységnek. Ez sem eshetett meg viharos jelenetek nélkül. 1801 július 14-én végre az egyesség aláírására került volna a sor ; de Consalvi bíbornok megtagadta ezt, mert a megállapított szövegen módosításokat vett észre. A díszebédre összegyűlt vendégek előtt Bonaparte hiába fenyegetődzött, hogy országa vallását épúgy megváltoztatja, mint VIII. Henrik megváltoztatta Angliáét. Dühtől remegve kérdezte Consalvitól, mikor utazik el ? "Ebéd után, tábornok úr", felelte a főpap nyugodtan. Ebéd után valóban elhatározták, hogy a tárgyalásokat folytatják, de harmadnap sem tudtak megegyezni ; Consalvi utódja, Caprara, még hónapokon át folytatta a küzdelmet, különösen az alkotmányos (fölesküdött) püspökök alkalmazása ellen. Végre megállapodtak s a konkordátumot, melyet a törvényhozó test 1802 április 8-án törvény erejére emelt, április 18-án húsvét napján nagy egyházi és polgári ünnepségek közt hirdették ki."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/13600/13664/pdf/13664_2.pdf)