Képaláírás: Szent István harca Gyulával.

Ismertető szöveg: "Ezek az állapotok és társadalmi viszonyok még korántsem voltak anynyira megszilárdulva mint aminőknek a törvénykönyv feltünteti őket. A most már nyíltan fellépő monarchia hatalmas, fegyveres ellenállásra talál épp annál a fejedelemnél, ki előbb törvényesen részese volt a főhatalomnak, a gyulánál, az új király nagybátyjánál. A gyula maga is keresztyén, e felkelésnek tehát tisztán alkotmányos lehetett az oka. De azért alig kétséges, hogy a régihez szítók felhasználták az alkalmat, hogy erejőket még egyszer összemérjék az újító fejedelemmel. István győzött és oly nagylelkűséggel, mely akkor párját ritkította és híressé tette nevét, megelégedett bátyja elfogatásával (1002).
Ezzel a hatalmi kérdés lényegében el volt intézve. Hogy az volt a vallások küzdelme akkor is, később is, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a gyula fiai, kiknek családjában régibb volt a keresztyénség mint Árpádéban, később a pogánypárt élére álltak.
Gyulát hagyományunk személy- és nem méltóságnévnek vette és őt és törzsét Erdélyben helyezte el. Erre alig volt más alap, mint a Gyula-Fejérvár név. Az egykorú források seniornak, vagy éppen rexnek nevezik. A mieink, úgy látszik, a besenyők Gyula törzsével cserélik össze. Épp ez a törzsük lakott a magyarok szomszédságában. Mert a hagyománynak igaz magva az, hogy István, mihelyt hatalma az egész országra kiterjedt, megkezdte a harcot a besenyők és bolgárok ellen. ..."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/13700/13724/)