Képaláírás: Nagybánya és vidéke.
Felsőbánya nyugatról.

Ismertető szöveg: "1800 körül Felsőbányán 11 malom (zúzómű) működött, 211 ütővel, valamint egy nagy kovács-műhely, két olvasztókemence és egy választó-kemence.
A bányamívelésnél ekkor már nem volt gyakorlat az a régi eljárás, mely szerint a kemény kvarc-rétegeket előbb nagy tűzben meglágyították s ezután puskaporral fölrobbantották, s csaknem kizárólag lőport alkalmaztak.
A kincstári bányászatot a "Bányászati Tisztség" vezette, amely az 1748-ban felállított nagybányai "Királyi Felvigyázó Tisztség"-nek volt alárendelve. Ennek élén a "Főfelvigyázó"állt, s mellette volt nyolc "Székülő", a táblabírák, akik a peres ügyekben ítélkeztek 1800-ban összesen 46 bánya-társaság volt Felsőbányán s 344 magánbányatelek. Ezek közül a "Minden Szentek" bánya s a Csúszó-bánya a város tulajdonai voltak. A magán-bányák közül kiváltak a Leppen Szent-Mihály, Szent-Háromság, Szent János, Ökörbánya, Enteres János, Tető-bánya, Péter Deák, Vonti, Gezen, Pokoli, Szent-Mihály, Ignáczi, Mathaei, Él-bánya, Szent-Jobb stb.
Ez időben Kisbánya falu 86 házból állt és összes népessége 445 lélek volt."
(Forrás: Wikipédia)