Képaláírás: Franczia gúnyképek az angolokra.
2-3 . VII. Edvárd indulása és visszatérése. - 4-5 . VII. Edvárd koronázása reggelén és estéjén. - 6. Az angol-japán szövetség a Barnum-czirkuszban. - 7. VII. Edvárd-Czézár lánczon vezeti Krüger-Vercingetorixot.

Ismertető szöveg: "Itt mutatjuk be egy mulatságos sorozatát az ilyen gúnyképeknek, a melyeket báró Forster Gyula ur szívessége juttatott hozzánk. 1902-ből keltek, uralkodása első napjaiból annak a VII. Edvárd angol királynak, a ki utóbb megvetette alapját a mai angol-franczia szövetségnek. Edvárd király hol mint Czézár jelenik meg rajtuk, a mint lánczon vezeti Vercingetorixot, az öreg Krüger személyében, hol meg kordén ülve, a mint büszke dölyffel indul a búr háborúba, mögötte a hatalmasan megrakott Tommy Atkins, az angol katona típusa és pénzes zsákjaira roskadva, részegen, pálinkás fiaskóját még akkor is kotyogtatva tér vissza ; a kocsiját egy ingre vetkőztetett Tommy húzza, a kimerült szamár meg a kocsi farához van kötve. Mert hát azt az élvezetet nem engedi el a franczia humorista rajzoló, hogy ne szamáron lovagoltassa az angol királyt, vagy ne szamánál húzassa a kordéját. A czélzás az angolok hagyományos iszákosságára nem marad el azokon a rajzokon sem, a melyek VII. Edvárd koronázásának napját/1902 augusztus 9-ét ünneplik; a nagy nap reggelén a délafrikai pénzes zsákok előtt leborul Edvárd s Vilmos német császár, mint arkangyal nyújtja neki a koszorút, a nagy nap estéjén holt részegen, ebrudon viszik haza a búr háború vesztett csatáinak hőse Methuen tábornok és a háború szerzője, Chamberlain. Az angol-japán szövetséget is megillusztrálja egy levelezőlap, melynek rajzolója akkor aligha gondolta, hogy egykor majd a dicső franczia nemzet is úgy fogja csókolni az angol kezet, mint a képen a japán s egyúttal esdve fog imádkozni a japán segítségért. Az angol kegyetlenség és angol gonoszság jelképe az a postabélyeg is, melyet a leigázott Transzvál számára komponált a franczia rajzoló. Edvárd itt is szamáron lovagol, a halálfejek emlékeztetnek a búr áldozatokra."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1915. augusztus 29.)