Képaláírás: A Marseillaise. - Rude szoborműve.

Ismertető szöveg: "A párisi Etoile- téren álló hatalmas diadalivet, mely Napóleonnak dicsőségét hirdeti, a háborúnak és a nemzeti büszkeségnek e gőgös emlékét a többi között egy olyan szoborcsoportozat is díszíti, melyet minden ízében forradalmi lélek hat át. Jóllehet hivatalosan az Önkéntesek indulásának nevezték, a párisi nép másként és találóbb névvel jelöli a benne megtestesülő allegóriát, mert Marseilaisenek hívja.
Fegyverre polgárok! üvölti teli tüdővel az érczpánczélos szabadság, mely szárnycsapongva hasítja a levegőt. Balkarját magasra emeli a levegőbe, hogy minden bátorságot magával ragadjon, másik kezével pedig kardot szegez az ellenségre. Elsőnek kétségtelenül ő ötlik szemünkbe, mert az egész alkotás őt uralja és szaladásra terpeszkedő czombjai hatalmas tetőt húznak a szabadságharcz e fenséges költeménye felé. Mintha hallaná ordítását az ember, mert igazán majdnem megrepeszti dobhártyánkat kőből való szájanak hangja.
Alig hogy elhangzott kiáltása, máris hozzá rohannak a harczosok. Ez a második fázisa a cselekvénynek. Egy oroszlánsörényű gallus sisakjával hadonászik, hogy az istennőt üdvözölje. És ime serdülő fia kéredzkedik, hogy vele mehessen : Elég erős vagyok, férfi vagyok már, el akarok menni, - mondja a gyermek,görcsösen szorongatva kardja markolatát. Gyere! feleli az atyja, a ki büszke szeretettel néz szemébe.
A cselekmény harmadik fázisa ez : Egy öreg veterán, a ki meggörnyed felszerelésének súlya alatt, hozzájuk akar csatlakozni. Egy másik aggastyán, ki már roskadozik évei terhétől, áldást küld a katonák után és kezének mozdulatával ismételi azokat a tanácsokat, melyeket tapasztalásaiból merített.
A negyedik fázis : egy ijjász meggörbíti izmos baltát, hogy kifeszítse fegyverét. Egy harsonás őrjöngő trombitaszóval hívja a csapatokat. A szél csattogtatja a lobogókat, minden lándzsa előreszegeződik. A jel elhangzott, a harcz kitörőben áll. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1919. junius 15.)