Képaláírás: Ódry Lehel.
Ódry mint Hamlet.

Ismertető szöveg: "Ódry Lehel a bácsmegyei Nemes-Militicsen született 1837 november 30-án. Korán nyilatkozott meg benne a színpad szeretete. Eleinte hősöket és népszinműalakokat játszott kisebb-nagyobb vidéki társulatoknál. Majd fölfedezték ritka szép, bársonyos, mély és eres hangját, s barátai biztatására Budapestre jött, s jelentkezett a Nemzeti Színháznál. Hangjának szépsége a próbaénekléskor annyira megtetszett, hogy rögtön felvették (1863.) a kórusba. A színház költsegén képezte ki a hangját; lelkesedéssel tanult egy csomó basszus szerepet.
Eleinte foglalkoztatták, de az öregebb kollégák mellett nem érvényesülhetett. A mikor az "Álarczosbál"-ban a szolga szerepét osztották neki, holott ő Renatóra számított, sértődve ment Radnótfáy intendánshoz és elbocsáttatását kérte.
Ódry Lehel 1864. tavaszán Fallinusz János társulatához szerződött első basszistának, mert a diapazon behozatala előtt mély hangjávai a legalsó hanghoz is leszállott. Első állomásuk Nagyvárad volt, hol "Normá"-ban nagy tetszéstől kisérve mutatkozott be. Majd Áradon voltak nagy sikerei és a téli szezonban már a kolozsvári közönség dédelgetett kedvenczévé emelkedett.
Négy év múlva Radnótfáy Kolozsvárra utazott, hogy szemlét tartson az ottani tehetségek fölött. Hallotta Ódryt, s annyira megtetszett neki éneke és játéka, hogy megfeledkezve fenyegetéséről, nyomban szerződtette.
1869 április 1-én lépett fel először a Nemzeti Színházban "Lucretia Borgiá"-ban Don Alfonsót énekelte. Kezdőre nem volt kedvező a bemutatkozás ideje: a Nemzeti Szinház egy olasz opera-staggione vendégszereplését várta.
Hires szerepei közé tartoztak: Escamillo, Tonio, Jago, Don Juan és a legtöbb elsőrendű mély bariton partié.
Az Operaház megnyíltakor átment a többi énekestársaival és ott még inkább fokozódtak sikerei. De új otthonában is sok sérelem érte, s elkedvetlenedve 1896-ban nyugalomba vonult és Aradra költözöt...
Sokoldalú tehetség lévén, felváltva irogatott és festett. Mindkét irányban figyelemreméltó műveket produkált. "Az életből és a színpadról" czimű két kötetnyi elbeszélése nyomtatásban is megjelent. "Piros Panna", "Fehér páva", "Virág asszony lánya", "Hirös Pista nótája", stb. czimű népszínművei különböző szinpadókon adattak elő, tetszéssel és fiókja megtelt a szinészpályája reminiszczencziával.
Festeni fiatalkorában Aradon tanult Szamosi Jánostól. Még pedig tanulótársa nem volt kisebb ember, mint - Munkácsy Mihály.
Sokáig pihentette ecsetjét, még néhány év előtt, késő aggságában, eszébe jutott, próbára tenni képességét. Lefestette magát a "Mignon" Lothario alakjában, kosztümjében, hosszú ősz szakállal, hárfával a kezében és a saját öreg arczával. A kép feltűnő jól sikerült. Többi kísérletei közé tartozott, hosszú pályája folyamán, az japerette- és a népszínmű-játszás. A Népszínházban, Budán és vidéken játszotta Göndör Sándort (Falu rossza), Parlagi Jancsit, saját darabjai legényeit, Henri marquist (Cornevillei harangok), stb. de általános vélekedés volt, hogy míg a szerepet drámai részében kitűnően megállta helyét, a megjelenésében nem volt képes parasztos tipust bemutatni : Úr maradt népies viseletben is. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1920. február 22.)