Képaláírás: Stylicho, helytartónak és családjának diptychája.

Ismertető szöveg: "A pugillaria. Ceranak, tabellának, diptychának, vagy polyptichának is nevezték, aszerint, amint egy-két, vagy több viasztábla összeerősítéséből állott. Sokban emlékeztetett a mi elemi iskolai palatábláinkra, azzal a különbséggel, hogy a pugilláriáknál a palalap helyén vékony, feketére festett falemez volt, melynek egyik oldala 2-3 mm. vastag rétegben, fehérített méhviasszal volt bevonva. Méretük a 6 cm. szélesség és 15-19 cm. hosszúság körül ingadozott. Írásnál egy e célra készült pálcikával, a stílussal karcolták bele a szöveget a viaszrétegbe, mely tekintettel az alap fekete színére, feketén tűnt elő. Esetleges hibák eltörlésére a stílus gomhaalaku másik vége szolgált. Hogy a bekarcolt feljegyzések a pugilláriák egymásra fektetésekor el ne törlődjenek, a viaszréteges oldalon a táblácskáknak keskeny, kb. 1/2 cm. magas védöperemük volt. Ha a pugillária két ilyen táblából állott, akkor diptychának, ha háromból, akkor triptychának, ha esetleg többől, úgy polyptychának nevezték. A táblák egymáshoz erősítése karikák, szijjak vagy csuklós pántok segítségével történt, mindig olyanformán, hogy a viaszréteges oldalak egymásra feküdtek és összehajtva, a diptycha sima lapfelületei kerültek a külső oldalra.
A dyptichák általában és főleg eleinte igen egyszerűek voltak, nagyobbrészt bükkfából készültek s tisztán csak gyakorlati célt szolgáltak. A római császárság idejében azonban ezt az egyszerűséget egyre jobban fokozódó pompakifejtés váltotta fel, a falapok helyett egyre sűrűbben fordultak elő arany-, ezüst- és elefántcsonttáblák, külső felületükön többé-kevésbé gazdag díszítéssel. És amikor divattá lett, hogy a konzulok, praetorok és aedilisek hivatalbalépésük alkalmával, nyilvános ünnepeken, nevezetes évfordulókon, vagy újévkor ilyen diszes kivitelű dyptichával ajándékozzák meg egymást, tisztelőiket vagy barátaikat, a dyptichák ból lassan egy különálló műipari tipus fejlődött ki, melyet dypticha-consularis-nak, vagy konzuli dyptichának neveztek. ... "
(Forrás: Magyar Grafika, 1920. május)