Képaláírás: A keleti kötés lehajtott táskafedéllel.

Ismertető szöveg: "A keleti könyvek egymáshoz fűzött lapokból állanak, amelyek bőrboritásu kemény védőtáblák közé vannak erősítve. A bőrboritás kiterjed mindkét fedélre s a könyvhátra is. A főkülönbség közöttük és a korunkbeli európai kötések között a fűzés módjában rejlik, amennyiben azokon az ivek nem pergament, vagy bőrbetétekre, még kevésbbé szíjakra (bordákra) vannak fűzve, hanem mint azt a mellékelt rajz mutatja, a füzőfonal a hát felső harmadából indul el s alsó harmadában lép ki az ivből, s innen megy át következő ívbe, majd igy végig az egész könyvtesten. A tüzőállványt tehát nem használták, sőt - mint kiderült - a XVIII. századig nem is ismerték.
Tipikusan keleti sajátság a táskafedél, mely a keleti könyveket alakilag a mi kettösfedelü zsebnoteszeinkhez teszi hasonlókká. Ez a táskafedél középről a szélek felé tompa háromszögalakban végződött s az alatta levő felső fedéltáblát félig eltakarta. A táskafedél csúcsa, ha a könyv zárva volt, éppen a fedél közepére esett s a legtöbbször ugyanugy volt diszitve, mint az alatta fekvő fedéllap. Utóbbinak díszítése szerkezetileg azonos lévén vele, a könyv becsukásakor a táskafedél díszítése megszakítás nélkül folytatódott az alsó fedéllapon s viszont az alsó fedéllap díszítése a táskafedélen. "
(Forrás: Magyar Grafika, 1920. december)