Képaláírás: Példák "A vonal, mint diszítő elem" czímű czikkünkhöz.
A Magyar Grafika melléklete.

Ismertető szöveg: "A MAGYAR mesterszedök másfél évtizeddel ezelőtt nagy buzgalommal művelték a tipográfiái egyenes vonallal való szedés-kombinálást, amelynek motívumait nagyrészt a római-görög és az arabs építészeti és dekoratív művészetből merítették.
A vastagabb és vékonyabb vonalak együttes alkalmazásával ugyancsak jóképű és előkelő hatást tudunk elérni. Ilyenek a 11., 13., 14. és 17. példák, amelyeknél a vonalak a betűk közötti foltérték-különbség nem nagy arányú s legjobb példák arra, hogy ily eszközökkel közelítjük meg leginkább azt a felfogást, miszerint a betű és díszítés között harmóniának kell uralkodni.
Vonalkeretek is rendkívül jóhatású díszítésnek bizonyulnak. A 9.; 12., 15. és 16. példák ezt a megállapítást élénken illusztrálják. Kétszínű munkáknál, melyeknek díszítése kettős vonalkeret (12. és 15. példa), azonban nem ajánlatos mindkét keretet egyszínben nyomtatni.
A 19. példa szövegének vonalaláhúzásai szintén dekoratív hatásúak; ilyen szedésmodornál azonban óvatossággal kell eljárni, mert nagy felületeken a sűrű alávonalzás vibráló hatásúvá válik. A példához hasonló keskeny alaknál még elég nyugodt hatást érhetünk el sorok más színben nyomtatott vonalakkal való aláhúzásával.
Összefoglalva a példákról elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az egyenes vonalak alkalmazásával. Igen jó hatású nyomtatványokat nyerhetünk, kiváltképen akkor, ha a vonaldisz egyhangúságát vignetta alkalmazásával enyhíthetjük (5. és 11. példa). De maga a puszta vonal is tökéletesen megfelel czéljának.
Nagy előnye a vonalnak, hogy a szöveg szedését, csoportosítását nem nehezíti meg, mert a szövegnek szabad vagy zárt formában való szedésénél mindig megtaláljuk azt a helyet vagy pontot, ahol a vonalat kellő hatás reményével alkalmazhatjuk. ... "
(Forrás: Magyar Grafika, 1920. január)