Képaláírás: Kun Mihály : "Hogyan szedjünk?" cimü cikksorozatának ötödik közleményéhez.
A Magyar Grafika Melléklete.

Ismertető szöveg: "Első példánkhoz diszitőanyagul egy fenyőfát alkalmaztunk. Tudva azt, hogy a fenyőfa kúpszerűen magasba törekszik, ezen igyekezetét a sorok elrendezésével elősegítettük s igy megkaptuk az összhangzó egészet, mely a célunk volt.
Egy kicsinyített étlap-fedelet mutat be II. példánk, melyen a piros sor ugyanazt a mozgást végzi, amit a dekoráló vignetta. Amint a kiszolgáló pincér két karja emeli a poharakkal telt tálcát, ugyanugy mozog a sor, miáltal a pincér mozdulatát fokozza.
Amint látjuk, szedéseink összeállításánál nem ellentétet, hanem kapcsolatot keresünk, mely azt együtt tartja. Azonban ha az ellentétet úgy alkalmazzuk, mint a III. példa mutatja, azt tapasztalhatjuk, hogy a soroknak aktív szerepük is lehet, mely itt abban nyilvánul meg, hogy a szerencse-szarut magasra emelik. Az ellentét alkalmazását mindgyakrahban láthatjuk a futurista-expresszionista szülők gyermekénél, a "feloldott" szedés-iránynál, mely ma még a szülők emlőjén rágódik, de - ha a jelek nem csalnak - nagyra nőhet.
Levélfejet mutatunk be a IV. példán, melyen a köralaku vignetta és a hullámos fősorok közti átmenetet tangir-alappal oldottuk meg, az egyenes sorokat pedig oda helyeztük el, ahol a hullám sor beolvad a vízszintesbe.
Egy divatüzlet-körlevél külső lapjának megoldását láthatjuk V. példánkon, melyen ismét a vignetta mozdulatát követik a sorok. Egyenes sorokkal ezt a finom hatást lehetetlen volna elérni.
A VI. példánkon a két oldaldisz foltját, valam int az azokban levő virágfüzér hajtását utánoztuk sorainkkal. Bár szokatlan a soroknak ily tömeges hajlitása, de fagadhatatlan az a kellemes összhang és ritmus, mely a szöveg és a disz között épp ezáltal létesült."
(Forrás: Magyar Grafika, 1921. május)