Képaláírás: Kartonmatricametszés tömöntésekhez

Ismertető szöveg: "Ha lemezvágásról beszélünk, természetes, hogy azoknak markáns, nagyfoltú, vastagvonalú rajzoknak kell lennlök, nem pedig anyagszerűtlen, cérnavékonyságú mütyürkéknek.
A lemezek közül ma a tömöntödével felszerelt nyomdákban legkönnyebben beszerezhető az ólomlemez, bár mint ilyent - sima lemezt, amelyet nagy fáradsággal kell megmunkálni - fentebb elvetettük.
Egy ív hatos vastagságú kartonnak az egyik oldalát jól begumiztatjuk, hogy az vágás után könnyen ragasztható legyen. Helyesen cselekszünk, ha ezt előre elkészítjük, hogy bármikor, ha szükségünk lesz rá, elővehessük. A kivágandó rajzot erre a kész kartonlapra rajzoljuk, de nem fordítva, mint az alaplemezeknél szokás (1.1. ábra), hanem rendesen, ahogy a nyomás után kell lennie (l. II. ábra). A vágáshoz legalkalmasabb a fényképretustoll, vagy mint többen nevezik: vágótoll (III. ábra). A tollat vágás közben lehetőleg 60 fok (IV. ábra) alatt tartsuk azért, hogy matricánk ne ragadjon be az öntvénybe, mert ebben az esetben újabb öntéshez új matricát kellene készítenünk, ami kai önösen akkor kellemetlen, ha komplikált vagy sürgős munkáról van szó.
Már a rajzolásnál figyel embe kell vennünk a fentebb említett 60 foknyi szöget (ami a hatos kartonnál körülbelül öttized millimétert tesz ki) és rajzunkat a kívánt vastagságnál köröskörül ennyivel szélesebbre vagy keskenyebbre rajzoljuk, aszermt, hogy pozitív vagy negatív képet óhajtunk adni annak (l. V. és VI. ábra). Mindkettőn az eredményvonal jelzi az eredeti szélességet vágás után. ..."
(Forrás: Magyar Grafika, 1922. február)