Képaláírás: Szedéspéldák Kun Mihály "ötletre ötlet" című cikkéhez
Tervezte : Wanko Vilmos. - Szedte: Lombár László. - Betű: Ohio antikva és Ohio Kraft. - Vignetták: Hahnemann- és Gimpel-vignetták a Schriftguss A.-G. Dresden betűöntödéből. - Diszitőanyagok: ólomléniákból.

Ismertető szöveg: "Feladatunk az volt, hogy azonos szövegű levélfejet készítsünk tizenhatféle megoldásban, melyek bár különbözők, de a gondolattársítás itt-ott kicsillanjon belőlük.
Az 1. példáról könnyen leolvashatjuk, hogy a tervező figyelmét a szövegből csak a "reklám cikkek" szó kötötte le, melyhez sikerült egy megfelelő vignettát találni. A vignetta rajz a már a további dekorálás alapjául szolgált felhőgomolyaival és ugyanúgy a fősor elhelyezésének nehéz kérdését is vignetta által megoldva kapta a tervező. A lapjában véve semmi különös elmélyedés nem kellett ehhez a példához, mert ez az egyik kiinduló példa, de a vignetta nyelvét meg kellett érteni és gyengéd utasításait megszívlelni.
Úgy-e, ha valahogy így dolgozunk, nem boszorkányság a mesterszedés?
Az 1. és 2. példánk közötti kapcsoltat oly raffináltan sikerült a tervezőnek megoldani, hogy fel sem fedeznők,ha nem fordítanánk fejjel lefelé az első példát.
Ha ezt megtesszük, szembeszokik a fősor azonos megoldása, mely az egész kompozíció alapmotívumává lett, amihez viszont a szöveg "sport" szava könnyítette meg a tervező munkáját, mintegy szuggerálta: keress egy sportvignettát. Ennek megtörténte után a vignettát tervező művésszel való szellemi közösség létrehozásán fáradozott a tervező szedő oly módon, hogy az ábrázolt képet nem tekintette megfejthetetlen hieroglifának, hanem elmélyedve annak rajzbeli megoldásába, igyekezett megközelíteni a művész elgondolását és hogy ez mennyire sikerült, azt az alábbiakban látjuk. Gimpelnek e foltban szimmetrikus vignettájából három oldalról egy pont felé törő hatalmas lendület nagy erővel vonzza a szemet a találkozási pontra, a futball-labdára. A tervező szedő igyekezett ezt kihasználni, sőt a mozgás erejét fokozta a sorok elrendezésével, melyek ugyanazon centrum felé haladnak, mint a vignetta figurái, a mozgásiránynak e hatalmas éreztetésével meg nem elégedve, emelte még e hatást az összefutó vonaldekorációival azért, mert tudja, hogy a mozgás maga az élet, ami ennek a példának minden kis porcikájából kicsendül, egyenes megcsúfolására azoknak a kávéházi kritikusoknak, akik nem a fentieket olvassák ki példáinkból, hanem csak "szertelen hajlításokat" látnak. "
(Forrás: Magyar Grafika, 1923. május)