Képaláírás: A léptékről

Ismertető szöveg: "Arányszám, mely kifejezi, hogy a műszaki rajzban alkalmazott méret hányadrésze, v. hányszorosa az eredeti műtárgy méretének.
A nyomdai munkák, a tipográfiai művészet alkotásainak léptéke kétféle lehet. Először is vonatkozhat ez a lépték a felhasznált díszítőelemekben foglalt naturalisztikus ábrázolások méreteire és ezek egymáshoz való viszonyára, tehát lehet egy valóságos léptékről és valóságos léptékhibákról szó. Másodszor vonatkozhat ez a lépték az ábrázolás módjára és technikájára, az egyes elemeknek, a betűknek, ornamenseknek és vonalaknak finomságára vagy durvaságára, aprólékosságára vagy nagyvonalúságára, arra a látószögre, amelyből mintegy az egészet elgondoltuk és nézzük, szóval arra a léptékre, amelyet - egyelőre jobb kifejezés híjján - optikai léptéknek szeretnénk nevezni. Kíséreljük meg már most ezt a kétféle léptéket és ezek gyakorlati alkalmazását közelebbről is bemutatni, és pedig előbb a valóságos naturalisztikus léptéket, azután az ábrázolás technikájának, módjának optikai léptékét.
Az itt bemutatott 1., 2. és 3. számú ábrák a híres Ehmcke-féle betűöntödei jelvény sorozatból valók. Ennek a három ábrának a vonalvastagsága, nagysága, folthatása, egész technikája és tipográfiai jellege teljesen egyforma, és mégis: egy nyomtatványon, együtt való alkalmazásuk igen súlyos léptékhibát jelentene.
Ha ugyanis egy síkon, a néző szemétől egyforma távolságban egymás mellé állítanánk ezeket az ábrákat, akkor a kerékpár éppen akkorának látszana, mint a kocsi, és egy pár cipő ugyanakkorának, mint akár a kocsi, akár a kerékpár. Ez pedig rendkívül kellemetlen hatást keltene. Ha tehát valamely nyomtatványnál abba a kényszerhelyzetbe kerülünk, hogy meglevő készletünkből két ilyen egymástól eltérő léptékű ábrát kell egymás mellé tenni, akkor legalább arra törekedjünk, hogy a két ábra minél messzebb kerüljön egymástól, pl. az egyik az első, a másik a túlsó oldalra, vagy az egyik az oldal tetejére, a másik alulra. Ez a példa a valóságos léptékre vonatkozik.
Az optikai léptékkülönbségre bemutatok itt két betűöntödei díszt (4. és 5. ábra), amelyek egyforma technikával készült rajzról reprodukáltattak. Mindkettő az úgynevezett quellstifttel, parafatollal rajzolt dísz, amely toll tudvalevőleg a nádtollal ellentétben minden irányban egyforma vastag vonalat ír. A két dísz technikája egymással azonos, stílusuk közeli rokonságban van, mégis: egymás mellett alkalmazni lehetetlen lenne őket, mert más optikai léptékben vannak tartva. Ha a két díszt egymás mellett szemléljük, úgy látjuk, mintha a 4 ábra egészen távol, az 5. ábra pedig egészen kis távolságban lenne a szemünktől. Ez pedig megbontja a síkot, diszharmonikus hatást kelt, a nyomtatvány hatását teljesen agyonüti."
(Forrás: Magyar Grafika, 1924. március-április)