Képaláírás: Szakirodalmilag kimerített szakkérdések

Ismertető szöveg: "Álláspontom a cikk szerint világosan az, hogy igenis, a nagyobb nvomáserő-különbözeteket kénytelenek vagyunk és muszáj a nyomóhenger helyzetváltoztatásával, vagyis lejjebb vagy feljebb állításával kiegyenlíteni.
Ezt úgy tessék érteni, hogyha például egy olyan formát kapok, amely nagyobb példányszámánál fogva pontos kidolgozást követel és amely bizonyos okoknál fogva mint nagyterjedelmű és tömör forma, erős struktúrájú és nagyon kemény papírra nagyobb nyomáserőt igényel, mint amilyet a szigorúan meghatározott, például 1 1/2 mm vastag borítással el tudnak érni, mit lehet ebben az esetben cselekedni?
Szigorúan betartom a 1 1/2 mm vastag hengerborítást és a nyomóhengert a szükséghez képest leeresztem, mondjuk 1/8-ad petittel, minek következtében erősebb nyomást kaptam, anélkül azonban, hogy a nyomóhenger kerületének forgási sebessége megváltozott volna, mert azáltal, hogy a gyárilag meghatározott 1 1/2 mm vastag borítást szigorúan betartottam, a szükséges erősebb nyomást a nyomóhenger leeresztésével értem el, anélkül, hogy a nyomóhengernek sugarai a középtengelytől meghosszabbodtak volna. Ehelyett a nyomóhenger távolsága a középtengellyel együtt a nyomóalaptól a-b (2. ábra) lett rövidebb, minek következtében az érintkezés annyival előbbre kerül (2. ábra c), amennyivel az a távolság megrövidült. Ebben az esetben például az eredeti beállítás szerinti (1. ábra) a-b távolság 450 mm a nyomóhengernek 1/4 mm.-rel való leeresztése után (2. ábra, a-b) 449 3/4 mm lesz. ..."
(Forrás: Magyar Grafika, 1925. július-augusztus)