Képaláírás: Szedéspélda Wanko Vilmos : "A szép könyv tipográfiájáról" című cikkéhez.
Az Első Magyar Betűöntöde Rt., Budapest (törzsgyárak: D. Stempel AG, Frankfurt a. M. és H. Berthold AG, Berlin) Góliát antikva és Hölzl mediaeval betűje. (Az ábra Fiora Margit grafikus művésznőnek a gyomai Kner-nyomda részére rajzolt meghívó díszítményeiből való.)

Ismertető szöveg: "Egy könyv megtervezését, szépségének megalapozását a margóviszonyok megállapításán kell kezdenünk. Teletömhetjük a könyvet tipográfiai vagy művészkéztől származó díszítésekkel, munkánk mégsem lesz szép, ha a margóviszonyokat helytelenül állapítjuk meg. A margók fontosságát már a régi könyvíró barátok is felismerték és az írott könyvek között bizony alig találunk aránytalan margójú műveket. Általában a szép, nagy margók jellemzik e könyveket, legyenek azok barátkézzel írottak, avagy ezek nyomán a könyvnyomtatás első idejében nyomtatottak. A modern könyvművészetnek ez az alfája és ezt különösen Németországban ismerték fel, ahol kutatásokat folytattak a régi könyvek margóarányainak számszerű megállapítása céljából. így jutottak annak a megállapításához, hogy a középkori könyveknél a legtöbb esetben a belső margó, a kötőhézag 2, a felső margó 3, a külső margó 4 és az alsó margó 6 részből áll. Vagyis a felső margó felényivel nagyobb a kötőhézagnál, míg ennek duplája a külső margó, az alsó margó pedig kétszerese a felsőnek.
A könyvszedésben elég sűrűn fordulnak elő táblázatok is, amelyeket a gyakorlatban bizony majdnem mindig épp olyan formában szednek ki, mint valami közönséges hivatalos jellegű táblázatot. A táblázat a könyvben ízlésesebb kivitelt igényel, kerüljük a kövér és félkövér vonalakat - kivéve azt az esetet, amikor a könyvbetű erős, majdnem félkövér jellegű vonalai ilyeneket megkívánnak, - elégedjünk meg a finom és kettős finom vonalakkal és a szerény keret."
(Forrás: Magyar Grafika, 1927. április)