Képaláírás: A most elhunyt Vadász Miklós festőművész és grafikus rajza a harctérről
Ismertető szöveg: "Alig volt több tizennyolc évesnél, mikor a pesti iparművész-iskola végzett növendéke zsebében a rézkarcoló tanfolyam oklevelével Párizsba került. És negyvenhárom éves volt, mikor visszakerült az anyaföldbe, szülővárosába.
Mikor hazulról elindult s először került Párizsba, ott még teljes infernális erejében érvényesült Toulouse Lautrec rajzoló-ónja. A bar, az éjfélutáni kávéház királynőinek s lovagjainak kissé groteszk elrajzolása. De Vadász Miklós akkor még szigorú disciplinák fegyelmét parancsolta magára. A Jullian-akadémiára járt, esti szabad tanfolyamokon készített croquiskat s a pedáns készültségű Jules Lefébvre festőművész-tanítványává szegődött.
Az akkori Budapest, ez a bimbózó nagylány vonzotta őt, szűziességével és bűneivel. Chroniqueurje lett a háború előtti Pest erkölcseinek is. És minden plakátjába, amit itt csinált (Kőbányai Sörfőző, Emmerling). Az Est-plakátok, az épúgy bele van írva, mint a magyar katona kemény apológiája a harctéri skiccek felejthetetlen vonásaiba. Legfőként és Vadász Miklós legszebben persze a Pál uccai fiúk illusztrációiba, amelyben megismerni a jának fölényes könnyedségét, de ezen Le Rire és a francia vicclapok rajzolófelül még valamit. Azt a megnevezhetetlen valamit, ami a pesti gyerekből lett híresség lényébe mindig egy csöppnyi melankóliát is kevert. ..." (Forrás: Magyar Grafika, 1927. augusztus)
|