Képaláírás: Szedéspélda Wanko Vilmos : "A szép könyv tipográfiájáról" című cikkéhez. Az Első Magyar Betűöntöde Rt Budapest, (törzsgyárak: D. Stempel AG, Frankfurt a. M. és H. Berthold AG, Berlin) Amts antikva és kurzív betűj
Ismertető szöveg: "Egy könyv megtervezését, szépségének megalapozását a margóviszonyok megállapításán kell kezdenünk. Teletömhetjük a könyvet tipográfiai vagy művészkéztől származó díszítésekkel, munkánk mégsem lesz szép, ha a margóviszonyokat helytelenül állapítjuk meg. A margók fontosságát már a régi könyvíró barátok is felismerték és az írott könyvek között bizony alig találunk aránytalan margójú műveket. Általában a szép, nagy margók jellemzik e könyveket, legyenek azok barátkézzel írottak, avagy ezek nyomán a könyvnyomtatás első idejében nyomtatottak. A modern könyvművészetnek ez az alfája és ezt különösen Németországban ismerték fel, ahol kutatásokat folytattak a régi könyvek margóarányainak számszerű megállapítása céljából. így jutottak annak a megállapításához, hogy a középkori könyveknél a legtöbb esetben a belső margó, a kötőhézag 2, a felső margó 3, a külső margó 4 és az alsó margó 6 részből áll. Vagyis a felső margó felényivel nagyobb a kötőhézagnál, míg ennek duplája a külső margó, az alsó margó pedig kétszerese a felsőnek.
A könyvszedéshez tartozik még a címlapok szedése is. Ez már mestermunka jellegével bíró szedés, amiről e cikk keretében nem foglalkozhatunk teljesen kimerítően s éppen azért csak arra hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy egy könyv belső címlapja a legegyszerűbb konstrukciójú kell hogy legyen. Egyszerű sorokkal sokkal finomabb hatású és stílszerűbb címlapot tudunk szedni, mint a legkomplikáltabb mestermunkával. Utalunk mellékleteink példáira, amelyek kivétel nélkül a legegyszerűbb technikával készültek." (Forrás: Magyar Grafika, 1927. április)
|