Képaláírás: Négy alsó állkapocs arcélben az állcsúcs fokozatos fejlődésének és a fogsor megrövidülésének feltüntetésével. Gaudry nyomán.

Ismertető szöveg: "Az arccsontok általában vaskosak és tömörek. A járomívek kiállók és nagyságukkal a gorilláéra emlékeztetnek. Az állkapcsok tájéka állatiasan előrenyúlik; maguk az állkapcsok pedig vaskosak. Az alsó állkapocs lekerekített, holott a mai emberé előreszögellő. A mai ember alsó állkapcsán állandóan megvan az állcsúcs (56. ábra), ellenben az ősemberen a majmokhoz hasonlóan nincsen meg. Ennek oka a hatalmas fogakból álló hosszú fogsor. Az állcsúcs ugyanis külön csontból, az állcsontból (os mentale) ered, mely a magasabb rendű állatokon és emberen egyaránt igen korán az alsó állkapocshoz nő; a neandervölgyi ősemberen és az állatokon azért nem tűnik elő, mert a hatalmasan kifejlődött fogak miatt az alsó állkapocs felső része előreugrik. A mai emberen az ősemberhez képest a fogsor megrövidült, de a megrövidüléssel kapcsolatban csak az állkapocs rövidült meg, ellenben az állcsontnak megfelelő rész nem s ez alkotja a mai emberre oly jellegzetes előreszögellő állcsúcsot. Walckhoff vizsgálatai szerint az alsó állkapocs csontgerendázatának finomabb szerkezete is más az ősemberen mint a mai emberen és ezt ő a beszédkor szereplő izmok gyengébb fejlettségével hozza kapcsolatba.
Az ősember fogai jóval nagyobbak voltak a mai emberéinél. Különösen feltűnő, hogy zápfogainak rágólapjain nagyon erőteljes, sokszorosan szétágazó zománcredők fejlődtek ki, akárcsak az emberszabású majmok fogain. A zápfogak elütő elrendezését már előbb (56. lap) kiemeltem."
(Forrás: http://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)