Képaláírás: Ujzélandi maori törzsfőnök

Ismertető szöveg: "A test festése, a legműveltebb európaiakat sem véve ki, mondhatni, világszerte dívik. Az anyag, amit erre a célra felhasználnak, rendesen föld, a legtöbbször mész vagy valamely színes agyagféle (oker). Kiemelendő jelenség, hogy már a testékítésnek ezen a fokán is bizonyos szimbolizmus vehető észre, azaz a kezdetleges ember máskép festi magát, ha torba vagy táncolni indul, máskép, ha "a harci útra lépett", végül máskép, ha gyásza van.
A metszett, vagy még inkább az égetett sebhelyekkel való díszítés az ausztráliai s némely új-guineai törzseknél s az afrikai négereknél ma is nagyon divatos.
A testhímzés (tatuálás) végül szintén az egész világon elterjedt szokás és az európai népek alsóbb rendjei között szinte mindennapi jelenség. Az eszközök, melyekkel a legtöbbször rendkívül fájdalmas műtétet végrehajtják, kicsi nyeles fésű, melyet gyenge ütéssel az eleven bőrbe vágnak bele, míg a fésű fogai az irhát érik, amit a vér serkedése mutat. A sebhely vágását a különböző festékekkel való bedörzsölés követi, mely rendesen az illető bőrdarab gyulladását okozza, s ennek elmúltával a kívánt színezést eredményezi.
A tatuálás legnagyobb mesterei mégis az ujzélandi maorik, kiknél az egyszerű hős, a hadvezér avagy a király rangja már messziről ismerhető fel testhímzéseiről (l. melléklet)."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)