Képaláírás: 32. A késmárki aranytororony. Divald után
V. Magyar építésmotivumok

Ismertető szöveg: "Későbbi fejlődés, mikor a koronapárkányzatot valóságos fülkesor egészíti, ki alulról s az egész oromfal ekkor is csupa szgrafittó, a fülkékben természetesen külön alakokat ábrázol e vakolatba karcolt festés. Az ilyesmi nagyon díszes és szép lehetett, tekintve azt, hogy ha e szgrafittók több helyen fent is maradtak, de a sok aranyozás teljesen lekopott, pedig a színek közt ahol ma fakó folt maradt csak, sok volt az arany. Ez az oka, hogy például a késmárki nép ma is aranytoronynak nevezi a harangtornyot."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14800/14878/14878.pdf)