Képaláírás: 42. Szűcsmesterek díszítései: pávaszemesvirágok. Huszka után.
VI. Magyar díszítőművészet

Ismertető szöveg: "Hímzéseken gyakran találhatók olyan jellemző vonalak és fényes pontok, melyek mintegy a toll ragyogását, tündöklését tükröztetik vissza. Igen érdekesek az ilyen pávaszemes virágalakok, melyek némileg a csillogó pávatoll fényjátékát iparkodnak elénk varázsolni. Kézimunkákon általában finomabb, vékonyabb a pávaszemes virág rajza, mint a szőrökön : a rajz természetszerűen alkalmazkodik az anyag technikájához, hozzásimul s így is kell annak lenni minden esetben a díszítő művészet terén. Különösen szépek a Felvidéken, Szepes, Gömör, Sáros vármegyékben s a Székelyföldön fenmaradt XVII. századbeli nehéz arany- és selyemhímzések, rendesen zöld vagy vörös selyemszállal. Rég elporladt gyöngéd tündérujjak munkáit csodáljuk e pompás párnahajvégeken, vagy terítő-, kendszegélydíszítéseken vagy sarokkitöltésen. A családoknál ily párnahajvégek maradtak fenn, a templomokban meg Úrasztala-terítők. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14800/14878/14878.pdf)