Ismertető szöveg: Pápa barokk városközpontja a 18. században alakult ki. Ekkor alakították át az egész belváros térszerkezetét oly módon, hogy annak tengelyében, középpontjában az új kastély álljon. (A pápai uradalom 1626-ban lett az Esterházyaké, ebben az időben pusztított egy jelentős tűzvész a városban, mely jelentős mértékben megrongálta a várkastélyt, a templomot is.) Esterházy Ferenc, aki a 17. század közepén lett Pápa ura, 1743-ban egy igen monumentális rezidenciát terveztetett Franz Anton Pilgrammal a ka katonai funkcióját elveszítő vár helyére. A vizesárokkal körbevett épület látványtervét őrzi a kastély Nádor-termének falát díszítő falkép. Ez az elképzelés végül nem valósult meg teljes egészében, ugyanis a pápai birtokot megöröklő Esterházy Károly figyelmét inkább egyházi építkezései kötötték le. A barokk kastély építése 1717-ben kezdődött el és csak az 1780-as évek végén fejeződött be, miközben a kivitelezési munkálatokat a kor jeles mesterei - Grossmann József mellett Fellner Jakab -vezették. Az egyemeletes, U alakú épület két szárnyának végeit toronyszerűen kialakított sarokrizalitok zárják le. Az épületegyüttes középső szárnyában lettek kialakítva a reprezentációs helyiségek, míg az oldalszárnyakban lévő vendéglakosztályok mellett a nyugati szárnyban volt a tulajdonos magánlakosztálya, míg a keletiben kapott helyett a kastélykápolna, melynek falait Joseph Ignaz Mildorfer freskói díszítik. Jellegzetes az épület sávos vakolattal díszített homlokzata. Egyébként a kastély külső formájában építése óta jelentős változás nem következett be. A belső tereket az 1860-as években Esterházy Pál újíttatta fel, ekkor került kialakításra a Nádor-terem és az Ősök csarnoka is. Szintén ekkor állították fel a Párizsból hozatott kastélykaput. (A két kapuoroszlán még az 1790-es években készült el.)