Képaláírás: Latin neve: Cercis siliquastrum. Szép virága miatt kertekbe, parkokba díszfaként ültetik.

Ismertető szöveg: A közönséges júdásfa a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a lepényfafélék (Caesalpinioideae) alcsaládjának júdásfa (Cercis) nemzetségébe tartozó növényfaj. Dél-Franciaországban eredetére utalva júdeai fának nevezték, így ragadhatott rá a júdásfa elnevezés - a néphiedelem szerint Iskarióti Júdás egy ilyen fára akasztotta fel magát. E szerint az elképzelés szerint virágai Krisztus vérét szimbolizálják, a lapos magvak pedig a Jézus beárulásáért kapott ezüstpénzeket. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, a keleti mediterrán területeken honos, de már évszázadokkal ezelőtt meghonosodott a Földközi-tenger nyugati partvidékén is. Betelepítették az Atlanti-óceán több szigetére is. Legfeljebb 10-12 méter magas, kis termetű fa vagy nagyobb cserje. Koronája laposan ívelt, szabálytalan, többnyire szélesen (10 méterre) szétterjedő. Nem túl erős ágai kifelé állnak vagy ívesen felfelé terjeszkednek. A fiatal vesszők kérge vörösesbarna, az ágak és a törzs színe sötétebb, csaknem fekete. A törzs kérge repedezik. A néha paraszemölcsös hajtások színe antociánoktól sötét barnásvörös. A vöröses színű, keskeny, csúcsos rügyek mintegy 4 mm hosszúak. Az ép szélű vagy enyhén karéjos, kopasz levelek hosszú nyélen ülnek. Szórt átellenes állásúak, a csúcsnál lekerekített, néha kicsípett szív alakúak. Kb. 10 cm hosszúak, csaknem ugyanilyen szélesek, nagyobb levélerei tenyeresen tagoltak. A levelek színe fénylő közép- vagy sötétzöld, fonákuk világosabb, néha szinte kékeszöld. Ősszel megsárgulnak. Tavasszal könnyen felismerhető látványos, mélyrózsaszín, hímnős virágairól. Ezek csészéje ötfogú, öt ragyogó bíbor rózsaszínű, 1-2 cm hosszú, szabad szirmú pártával, tíz szabadon álló (össze nem nőtt) porzószállal. A virág pillangós jellegű, a felső három sziromlevél keskenyebb a két alsónál. A virágok 3-8-asával ülnek közvetlenül az ágakon vagy akár a törzsön (kauliflória). Méhek porozzák be. A termés 5-9 cm hosszú, vékony csúcsban végződő lapos hüvely, éretten bíborbarna vagy kárminvörös. A következő tavaszig a fán marad, majd a szél terjeszti. Lombhullató. Virágai jóval rügyfakadás előtt nyílnak: eredeti termőhelyén március-áprilisban, Madeirán például május-júliusban. Magyarországon kedvelt dísznövény: sövénynek, bokornak, fának is ültetik. A Mediterráneumban a parlagon hagyott területeken, vasutak mentén is megtelepszik. (Forrás: Wikipédia)