Képaláírás: Az éti csiga

Ismertető szöveg: "Az éti csiga (Helix pomatia L., XXIV. tábla, 7. ábra). Nálunk a kertekben és árnyékos, nedves, berkes helyeken, különösen nyáron és tavaszszal, meleg eső után, gyakran láthatni ez állatot, amint a földön a fii között mászkál, nyálkás nyomot hagyva maga után, mely a levegőn vékony, átlátszó, s ha a nap reája süt, különböző színeket játszó hártyává szárad. Legnagyobb szárazföldi csiga, amely különösen a meszes talajt kedveli. Háza tengelye körül ötödfél csavarulatot képez; az egyes csavarulatok a csúcsnál legkeskenyebbek, nyilasa felé - arányosan - mindinkább szélesednek. A ház színe szennyesfehér, a csavarulatok irányában öt széles, barna sávval díszített. Magassága 38-50 mm., vastagsága ugyanannyi. Az állat maga piszkos barnasárga-szinü. 20-80 borsónagyságú, keményebb héjú tojását nyáron 7-8 cm. mélyre, laza földbe rakja, melyeket a nap melege 3 hót alatt költ ki. A fiatalok anyjukhoz hasonlók, kis házuk is van már, mely azután testükkel egyetemben arányosan, rétegenként növekszik. Kizárólag növényekkel táplálkozik. A hideg és a száraz hőség iránt igen érzékeny; házába visszahúzódva, nyílását fedővel látja el. Nyáron vékony, hideg ellen azonban erős és vastagabb fedőt készít magának. Nagy hidegben sok pusztul el. Tavaszkor azután, téli álmából, nyugalmából felébredve olyan nedvet izzad ki, melynek hatása következtében a fedő kerülete a háztól elválik és a fedő kiesik. Különösen öszszel, midőn téli fedőjét elkészítette már, szokták összeszedni és piaczra hozni. Csemegéül eszik. Kivált Dél-Németországban, Ausztriában kedvelik. Azelőtt házát porrátörték és gyógyítószerül is használták. - Az éti csigának számos rokonfaja és változata él hazánkban kertekben, mezőkön, erdőkben, melyek lényeges testi tulajdonságaikban megegyeznek ugyan vele, csakhogy - különösen - házának nagyságára, színére és mintázatára nézve különböznek tőle. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)