Képaláírás: A rekettye-fűz. 1. porzós barka; - 2., 3. porzók; - 4., 5. termős barka; - 6. bibe; - 7. termés; - 8. u. a. felrepedve ; - 9. gyapjas mag; - 10., 11. virágrügyek; - 12. pálha.

Ismertető szöveg: "A fűzfák rendesen kórók és cserjék, de akárhány fajuk fává is megnő. Érdekes, hogy a fűzfák évszázadok óta egymással annyira összekeverödtek (kereszteződés), hogy az egyes fajok biztos szétválasztása rendkívül meg van nehezítve. Felosztják őket: keserű kérgü, leváló kérgü, pataki, kosárfonó, két-szinü, nagylevelü, törpetörzsü, gyapjaslevelű stb. fűzfákra
Vesszőik és hársuk miatt - különösen folyók menten - a következő fajtákat tenyésztik: a fehér fűz (Salix alba L.), a parti fűz (S. riparia Willd.), a fonó-fűzfa (S. viminalis L.), a bibor-füz vagy csigolya-fűz (S. purpurea L.), a mandula-fűz (S. amygdalina L.), a babér-fűz (S. pentandra L.), a kecskefűz (S. caprea L:) stb. Rendesen dugványokról szaporítják. Valamennyi faja közt talán ez utóbbit ismerik leginkább. 15 m. magasra is megnő. A fiatal törzs kérge zöldszinű, sima, a vén fáké szürke, ripacsos. A kéreg alatt fekvő háncsréteg meglehetősen vastag, nedvdús. A füzfa-sipok készítését ez teszi lehetővé. A vénebb fa idejekorán elkorhad, mikor is a törzs megodvasodik. A kecske-fűzfa az erdők napos helyeit, különösen pedig a patakmenti vidékeket szereti. Egyik fajtája, a szomorú-fűzfa, sirkertjeinket díszíti. A néphitben rosszhírű fa, ami részben onnan van, hogy vesszőit régente néhol akasztásra is használták."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_2.pdf)