Képaláírás: Magyar főúri viselet a XVII. század közepéről. Nemes-Nagy nyomán.

Ismertető szöveg: "A XVII. század második felében végkép eltűnik a törökös hosszú dolmány s ismét a testhez álló, czombig vagy legfeljebb térdig érő rövid dolmány és mente válnak általánossá.
A mentének kétféle változata volt ismeretes e században; nyáron a rövid fél vállra vetett mente, mely rendesen gallér nélküli, találunk azonban olyat is e korból a melyik széles gallérral van ellátva - télen járta azután a subaszerű bélelt, bokáig érő hosszú, galléros vagy a nélküli mente.
A XVII. század második felében szakit Magyarország - már divat tekintetében - az erdélyi törökös viselettel, mely a XVI. és XVII. század közepéig egész Magyarországra befolyással bírt. Úgy a dolmány, mint a mente jóval rövidebb lesz s övön alul többé-kevésbé csákós (rézsútos) vágást nyer mindkét felöltő, szemben az elül egyenes vágással ellátott hosszabb dolmány és mentével, melyek jó ideig divatba maradtak Erdélyben.
A lábbeliek között úgy a XVI. mint a XVII. században az első és főhelyet ismét a színes bőrből készült csizma foglalja el, melynek szabása, ábráink szerint csak nagyon keveset eltérő a mai szabású magyar csizmától. Használták még ezen rendesszárú csizma mellett a térden felül érő hosszúszárú csizmát, mely szekernye nevezet alatt volt ismeretes.
A hajdúk s gyalogságnál a bakancs, nőknél pedig a czipellő különféle változata járta. A XVI., sőt elvétve a XVII. században is divatja volt az imént felsorolt lábbelinemek között a törökös saroknélküli csizmának; ezen csizma fejére a hidegebb időszakokban kemény talppal és sarokkal ellátott papucsfélét húztak. ..."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15200/15236/15236.pdf)