Képaláírás: Csak a magyar kakasok lehetnek ennyire lovagiasak ... (163. oldal.)

Ismertető szöveg: "Aztán ketten bámultuk, hogy egy remek nagy kakas a fa ágai között ugrál és a két szárnyával veri le a szedrét a tyúkjainak. Minden ágon megáll, lepillant a földre, hogy potyog-e a szeder és lekiabál: ott, ott pottyan, egyetek, aszszonyok, úgye de jó! Volt a kakas hangjában önérzet is, parancsolás is. A tyúkok visongva, nekinekiszaladva egymásnak a fejükkel,kapkodták egymás elől a szedret és nyílt szárnyaikkal nagy port vertek fel a levegőbe. Hitetlenül bámultuk majd a pompás állatot, ahogy ott az asszonyait vendégelte, majd egymást, hogy csakugyan igaz-e, amit látunk. És ekkor Kornélia közelebb lép hozzám és a fülembe súgja: - Csak a magyar kakasok lehetnek ennyire lovagiasak." (Forrás: Jászai Mari emlékiratai)