Képaláírás: Latin neve: Phallus impudicus.
Gyakran már kora nyáron, de főleg augusztustól novemberig terem.
Könnyen felfedezhetjük, mert átható szaga már 15-20 méter távolságról elárulja.

Ismertető szöveg: Az erdei szömörcsög (Phallus impudicus) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a szömörcsögalkatúak (Phallales) rendjéhez, ezen belül a szömörcsögfélék (Phallaceae) családjához tartozó faj. Részben a föld alatt elhelyezkedő fiatal termőteste tojás alakú, és zárt burokban van. A burok középső rétege vastag, zöldes színű, szivacsos-kocsonyás állományú. A gomba ilyenkor még szagtalan. Ebből az úgynevezett boszorkánytojásból néhány óra alatt kifejlődik a teljes gombatest. A többé-kevésbé hegyes, harang alakú, csupán 3-4, néha 5 centiméter széles kalap a kucsmagombákra emlékeztet, de külső felülete, a spórákat tartalmazó termőréteg feketészöld színű, és hamar elnyálkásodva erős dögszagot áraszt. Fehér hengeres tönkje 30 centiméter hosszúra is megnyúlik. Az erdei szömörcsög Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt égövi területeinek északabbi részein elterjedt, és a humuszban gazdag talajú lomb- vagy tűlevelű erdőket kedveli. Gyakran már kora nyáron, de főleg augusztustól novemberig terem. Könnyen felfedezhetjük, mert átható szaga már 15-20 méter távolságról elárulja. Az erdei szömörcsög kellemetlen szaga miatt eltántorítja az embereket a fogyasztásától, pedig forrázás után ezt a szagot elveszíti. A gomba tetején található "süveg" felhasználhatatlan, a tönköt egyes vidékeken nyersen eszik, máshol ecetes savanyúságként használják fel, íze a retekre emlékeztet. A fiatal, burokba zárt példányok, az ún. "boszorkánytojások" többféleképpen felhasználhatók, salátának, vagy különböző mártásokkal fogyasztják. (Forrás: Wikipédia)