Képaláírás: 96. ábra. Villás elágazás, vázlatos rajz ; a tiszta villás elágazás, b villás kunkoros és c villás forgós elágazás.

Ismertető szöveg: "A szár ágai mindenkor exogén származásúak, azaz a szár legkülső szövetrétegeiből indulnak fejlődésnek; ritkábban a szártenyészőkúp csúcsából fejlődnek, többnyire akropetális sorrendben a tenyésző kúp oldalán jönnek létre a levéldudorok hónaljában. Aszerint, amint az ágak a főszár, illetőleg magasabbrendű ág tenyészőkúpjának csúcsából, vagy tenyészőkúpjának oldalán fejlődnek: úgy, mint a gyökérnek, a szár elágazásának is két főtipusát lehet megkülönböztetni : a villás és közalapos elágazást. A villás elágazás teljesen kifejlett ágait villaágaknak is nevezik, az őket hordozó szárrészletet pedig dichopodium-nak. A villaágak vagy egyenletesen, vagy egyenlőtlenül fejlődnek tovább és újból való elágazásukkor is hasonló növekedést követnek; előbbi esetben a villás elágazás tiszta, pl. némely korpafiifélén, utóbbi esetben áltengelyes. Az áltengelyes villás elágazásra jellemző, hogy a két villaág közül az egyik mindig gyorsabban és erősebben fejlődik mint a másik, sőt az egyik fejlődésében néha egészen is elmarad, minek következtében az erősebben fejlődött oldalágak, különösen ha a főszár vastagságát megközelítik, összességükben utóbb látszólagos tengelyt, áltengelyt képeznek, amelyen azután a fejlődésükben elmaradt testvérágak mint oldalágak tűnnek elő. Selaginellaceák-on az erősebben fejlődő villaágak szabályosan felváltva egyszer az egyik oldalon, azután a másik oldalon alakulnak, úgy hogy az általuk alkotott áltengely többékevésbbé szabályosan tört, zeg-zugos tengelyhez hasonlít; ily villás áltengelyes elágazást villás forgós elágazásnak nevezzük ; ritkábban az erősebben fejlődő villaágak állandóan csak az egyik oldalon alakulnak ki, az ily módon keletkező áltengely tehát bekunkorodik, miért is a villás elágazásnak e nemét villás kunkoros elágazásnak mondják. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15300/15382/pdf/15382_1.pdf)