Képaláírás: 731. ábra. Paramaecium caudatum a hasoldalról nézve. Schewiakoff rajza Claus-Grobben állattanából. 0 szájnyílás, Pv lüktető űröcske, N macronucleus, Nt micronucleus.

Ismertető szöveg: "A csillangós ázalékállatok a legtökéletesebb szervezetű véglények. Testüket finom hártya (pellicula) fedi, melyből csillangószőrök nyúlnak ki. Az állat a csillangók segítségével változtatja helyét, mert azok bizonyos irányban mozgatva, mint megannyi kis evezőlapát működnek. A csillangók egyszersmind a táplálékszerzés szervei is, mivel a mozgó csillangók keltette vízáram sodorja a szájba a még kisebb ázalékállatokból, baktériumokból, egysejtű moszatokból álló táplálékot. Belső szervezetükről fennebb már megemlékeztünk. A csillangós ázalékállatok vagy szabadon, vagy helyhez kötve, növényekre, kövekre, csigaházakra telepedve élnek, némely fajok magánosán, mások meg gyönyörű, több egyénből álló telepet alkotva. A csillangósokat csillangóik hossza és elhelyezése szerint több csoportra lehet osztani. Az egyenlő csillangójúak (Holotricha) egész testét egyenlő hosszú csillangók fedik. Paramaecium caudatum (731. ábra); a különböző csillangójúak (Heterotricha) testét a csillangók szintén egészen beborítják, azonban a száj perem mentén elhelyezett csillangók sokkal hosszabbak mint a többiek s gyakran késpengéhez vagy lapáthoz hasonlóan ellapítottak."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15300/15382/pdf/15382_2.pdf)