Képaláírás: A Selymes döglégy (Lucilla sericata) leggyakoribb fémes legyünk. A metálzöld mellett létezik kisebb, rózsaszín-fémes változata is. Itt Japán kecskerágó levelén ill. virágán látható, de bomló fehérjék (ürülék), rothadás szaga is vonzza, ebből származik az elnevezése. (Lárváit fertőzött sebek váladékának feltisztítására használták régen.)

Ismertető szöveg: A selymes döglégy (Lucilia sericata) egy világszerte elterjedt légy, egyike a legismertebb fémeslégy- (Calliphoridae) fajoknak. A kifejlett állat mintegy 10-14 mm hosszú, a házilégynél nagyobb, teste tündöklő metálzöld, olykor kékes vagy arany csillogással. Csápjai, lábai, és testének kitinsörtéi feketék. Szárnyai tisztán áttetszők, barna szárnyerezettel. A megtermékenyített nőstény néhány tucatnyi petét rak állatok sebeinek elhalt, élettelen szöveteibe, vagy akár tetemekbe. A kicsiny, sápadt sárgásfehér lárvák (a hőmérséklettől függően) 0,5-3 nap múlva kelnek ki (légynyüvesség). Emésztő enzimeket tartalmazó nyálukat kibocsátva a saját testükön kívül elfolyósítják az elhalt szöveteket, és felszívják, megemésztik azt. Különös módon az élő állat sebeiben fejlődve annak élő szöveteit egyáltalán nem károsítják, sőt, a sebfolyadékban hemzsegő baktériumokat megemésztve hozzájárulnak a seb gyógyulásához. A szakszerűen sterilizált lárvák ezért felhasználhatók a nehezen gyógyuló, fekélyes sebek terápiájában. Mintegy 3-10 nap múltán kifejlődve elhagyják a táplálékul szolgáló húst, és bábozódásra alkalmas rejtekhelyet keresnek. A bábokból végül kifejlett legyek kelnek ki, melyek gyakran láthatók virágokon is, ahol nektárral táplálkoznak. Mérsékelt és hideg égövön a bábok vagy a kifejlett legyek telelnek át.
(Forrás: Wikipédia)