Ismertető szöveg: Az alexandriai könyvtár az ókori világ legnagyobb könyvtára volt. A Kr. e. 3. században hozták létre Egyiptomban, hogy az addig többnyire a templomokban őrzött tekercseket egy helyen gyűjtsék össze. A könyvtár eredeti rendeltetése, a könyvek gyűjtése mellett, a Muszeionban tevékenykedő tudósok munkájának az elősegítése volt. A könyvtárban azonban nemcsak gyűjtötték a könyveket, hanem az írnokok másolatokat is készítettek róluk. A könyvtár létrehozójának a hellén származású I. Ptolemaiosz Szótért tartják, aki fontos feladatának tekintette, hogy a görög tudósoknak otthont adjon, és kutatásaikat, tanulmányaikat is elősegítse. A könyvtár összeállításához a volt arisztotelészi tanítvány, phaléroni Démétriosz tanácsait vette igénybe, akit azonban II. Ptolemaiosz Philadelphosz, I. Ptolemaiosz fia, apja halála után száműzött. A könyvtár az idők során egyre nagyobb lett. Növekedése III. Ptolemaiosz Euergetész uralkodásának idején volt a legjelentősebb. Az ő nevéhez fűződik az a rendelet is, miszerint minden beérkező hajót át kellett kutatni és minden ott talált könyvről másolatot kellett készíteni a könyvtár számára. A hajókon talált könyvek másolatait külön tárolták a többi könyvektől. Ugyancsak III. Ptolemaioszhoz fűződik Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész eredeti műveinek beszerzése is. A művek eredeti tekercseit, óvadék ellenében, azzal az indokkal kérte el Athéntól, hogy másolatokat készítsen róluk, azonban később mégis úgy döntött, hogy megtartja az eredetit és a másolatokat küldi vissza. Az alexandriai könyvtárban főként görög nyelvű tekercseket őriztek. Más népek vallásos szövegei, meséi is megtalálhatóak voltak, de rendszerint ezeket is lefordították görögre. Valószínűleg ennek a szokásnak köszönhető az első görög nyelvű Ószövetség fordítás is, a Septuaginta. A könyvtár "katalógusát" Kallimakhosz, aki egy ismert költő volt, jegyezte fel. A katalógus szerint 400 000 olyan tekercs volt, amelyen több azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű szerepelt, és 90 000 olyan tekercs, amely kizárólag egy művet tartalmazott. Ezeken a könyveken (tekercseken) kívül, még 42 000 további könyvet tartottak számon, az un. Sarapeumban. Marcus Antonius Kleopátrával való esküvője alkalmából, 200 000 pergament ajándékozott a Könyvtárnak. Ezek a könyvek pergamoni könyvtárból származtak. Az első ismert könyvtáros, aki az alexandriai könyvtárban működött, phaléroni Démétriosz volt. Démétriosz Kr. e. 290 és 282 között a könyvtár eredeti elrendezésén segédkezett. Őt követte epheszoszi Zenodotus, aki I. Ptolemaiosz uralkodásának utolsó éveiben került a könyvtár élére, és egészen Kr. e. 260-ig állt a könyvtár szolgálatában. Utóda a legismertebb könyvtáros kürénei Kallimakhosz volt. Kallimakhosz állította össze a százhúsz kötetből álló Pinakest, azaz a könyvtár részletes katalógusát. A katalógus a műveket különböző osztályokba sorolta, ezek: történelem, jog, orvoslás, filozófia, lírikus költészet, tragédiák, imák és vegyes írások voltak. A Pinakes több mint ezer tekercsből állt, és a részletes katalógus mellett tartalmazta az egyes szerzők életrajzi adatait, műveiknek hosszát is. Kallimakhoszt az "Argonautika" szerzője, Apollóniosz Rhodiosz követte. Utána Kr. e. 230-ban következett a kürénei Eratoszthenész, aki összeállította a Tetagmenos epi teis Megaleis Bibliothekeis-t, azaz "A nagy könyvespolcok szerkezetét". Eratoszthenészt követte bizánci Arisztophanész, aki naprakészre frissítette a Pinakest. Őt egy Apolloniusz nevű könyvtáros követte. Az utolsó ismert könyvtáros, a könyvtár aranykorából, Kr. e. 180-ban tevékenykedő csillagász és grammatikus, szamothrakei Arisztarkhosz volt. Utána hosszú ideig nem maradt feljegyzés a könyvtáros nevéről egészen ciprusi Oneszanderig, aki az utolsó ismert könyvtáros volt a ptolemaioszi időkből. Miután Egyiptom római uralom alá került, csak kevés könyvtáros neve maradt fenn az utókornak. Ezek egyike alexandriai Khairémón, aki körülbelül Kr. u. 50 és 70 között tevékenykedett. A következő ismert név Dionüszosz, Glaucus fia aki Kr. u. 100 és 120 között állt a könyvtár élén. Dionüszosz közvetlen utódja Caius Julius Vasinus volt, aki 120 és 130 között vezette a könyvtárat. További fennmaradt nevek: a harmadik évszázad végén tevékenykedő Diophantus, és a negyedik évszázadban tevékenykedő Theon. Az Alexandriai Könyvtár először Kr. e. 48-47-ben, az alexandriai háború idején égett le. Az elkövetkező években, a folyamatos római támadások következtében - 262-ben Aemilianus lázadása, majd 272-ben Aurelianus alatt, és végül 296-97-ben, Diocletianus ostroma alatt - többször is megsérült. A végső pusztulás 640-642 között következett be, amikor Amr ibn al-Ász seregei elfoglalták Alexandriát. Ekkor I. Omár kalifa parancsára, azzal az indokkal, hogy "ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek", elégették a könyveket. Tény, hogy a könyvtár ekkor leégett, bár egyes vélemények, különösen Ranke szerint az utóbbi történet hamis, amit évszázadokkal később, a 12. században találtak ki. (Forrás: Wikipédia)