|
D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó U R L : http://dka.oszk.hu/021200/021221 F á j l n é v : farkasreti_vendl_a.jpg B é l y e g k é p : http://dka.oszk.hu/021200/021221/farkasreti_vendl_a_kiskep.jpg F ő c í m : Vendl Aladár B e s o r o l á s i c í m : Vendl Aladár S z e r e p : fényképész B e s o r o l á s i n é v : Varga U t ó n é v : József I n v e r t á l a n d ó n é v : N E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2010-12-17 A t í p u s n e v e : fénykép M e g n e v e z é s : Varga József fotói M e g n e v e z é s : Farkasréti temető M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja M e g j e g y z é s : Az alkotótól. T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok A l t é m a k ö r : Halál T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Építőművészet T é m a k ö r : Történelem, helytörténet A l t é m a k ö r : Genealógia, családtörténet T é m a k ö r : Vallás, egyház A l t é m a k ö r : Vallás általában T é m a k ö r : Földtudományok, földrajz A l t é m a k ö r : Geológia, földtörténet T é m a k ö r : Földtudományok, földrajz A l t é m a k ö r : Tudománytörténet T á r g y s z ó : síremlék M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : temető M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : sírfelirat M i n ő s í t ő : műfaj
L E Í R Á S K é p a l á í r á s : Farkasréti temető: 6/1-1-35 I s m e r t e t ő s z ö v e g : Vendl Aladár geológus, egyetemi tanár az MTA tagja (l. 1922, r. 1931), Kossuth-díjas (1948). Vendel Miklós bátyja. 1904-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti tudományegyetemen természetrajz-kémia szakra iratkozott be. 1906 után az ásványtant és a földtant a műegyetemen hallgatta Schafarzik Ferencnél. 1908-ban megkapta oklevelét és kisegítő tanársegéd lett a műegyetem ásvány-földtani intézetében, 1910-ben tanársegéd. Doktori értekezését a Duna homokjának ásványos összetételéről írta. 1912-ben a Földtani Intézet geológusa, 1921-27-ben osztálygeológus. A műegyetem 1914-ben technikai geológia tárgykörből magántanárrá habilitálta. Az I. világháború alatt frontszolgálatot teljesített, majd három évet orosz fogságban töltött. 1918-ban tért haza és folytatta geológusi működését a Földtani Intézetben, előadásokat tartott a műegyetemen, a Tanácsköztársaság idején a Marx-Engels Munkás Egyetemen geológiát adott elő. 1922-ben műegyetemi ny. rk. tanári címet kapott, 1926-ban h., 1927-ben r. tanárrá nevezték ki apósa, Schafarzik Ferenc utódaként. 1960 szept.-ében vonult nyugalomba. A műegyetemen két ízben dékán (1933-34 és 1935-36), az 1940-41. tanévben rektor. Ő kezdte meg a hazai üledékes kőzetek kutatását. Homokvizsgálatait tovább is folytatta és vegyvizsgálatokkal egészítette ki. A Földtani Intézetben végezte Fejér megyei reambulációit, a Velencei-hegység térképezését, s ezeket több közleményben adta közre. Vizsgálta és leírta Stein Aurél Közép-Ázsiában gyűjtött homokmintáit. A Déli-Kárpátokban végzett térképező munkáját az I. világháború megszakította, de a begyűjtött anyagot folyamatosan dolgozta fel, eredményeit a Szebeni- és Szászvárosi-havasok kristályos kőzeteiről írt monográfiájában foglalta össze (1932). A háború után Budaörs környékén újratérképezett (reambulált), majd Böck Hugó vezette olajkutatásokba kapcsolódott be az Anglo-Persian Oil Company munkálatai keretében. Papp Simonnal és Pávai Vajna Ferenccel együtt a magyar szénhidrogénkutatás egyik úttörője. Zalában (1920-21), Baranyában (1922), Szabolcsban és Szatmárban (1923-26) végzett vizsgálatokat. Néhány éven át a Reuma- és Fürdőkutató Intézet forráskutató osztályát is vezette. Kutatómunkája három fő téma köré csoportosul. Klasszikus kőzettani vizsgálatait részletes kőzettani, mikroszkopikus és gondos vegyi elemzés jellemzi; a hazai riolitokat, a Cserhát andezitjeit, a Déli-Kárpátok kristályos kőzeteit és a Velencei-hegység gránitját vizsgálta és írta le. A laza üledékes kőzetek vizsgálatát Magyarországon ő indította el. Homokvizsgálatai maradandó értékűek, löszvizsgálatai nemzetközi figyelmet keltettek. A kiscelli agyagról monográfiát írt. Hidrogeológiai vizsgálatait életének későbbi szakaszában végezte. A Lágymányos talajvizeit tanulmányozva jutott el más fővárosi ásvány- és gyógyvizek vizsgálatához is. Megalkotta Budapest gyógyforrásainak közös védőterületét. Foglalkozott a szulfátos talajvizek betonra ártalmas hatásával és az ellene való védekezéssel, a budapesti mélyfúrásokkal és melegfúrásokkal. Közel kétszáz értekezése jelent meg. 1944-ig tagja volt a felsőháznak. Az MTA-nak 1943-45-ben másodelnöke, az akadémiai Hidrológiai Bizottságának 1950-től elnöke volt. A Magyarhoni Földtani Társulatnak tagja, két ciklusban elnöke (1932-40), majd tiszteleti tagja. Tagja volt több angol, francia, német és finn földtani társulatnak. Tudományos eredményeit egyöntetű szakmai, társadalmi elismerés kísérte. Kitüntették a Szabó József-emlékéremmel (1936).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Schafarzik Ferenc U R L : http://dka.oszk.hu/019500/019589 A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 1200x1600 pixel S z í n : színes L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Kekk Adrienn |