D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó U R L : http://dka.oszk.hu/024900/024924 F á j l n é v : Female_Pandion.jpg B é l y e g k é p : http://dka.oszk.hu/024900/024924/Female_Pandion_kiskep.jpg F ő c í m : Pandion haliaetus [Halászsas] B e s o r o l á s i c í m : Pandion haliaetus [Halászsas] S z e r e p : fényképész I n v e r t á l a n d ó n é v : N N é v v á l t o z a t o k : Psylexic E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2011-06-03 E s e m é n y : kibocsátva I d ő p o n t : 2007-07-02 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A Wikipédiába való feltöltés dátuma. E s e m é n y : létrehozva I d ő p o n t : 2007-05 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A kép készítésének időpontja. A t í p u s n e v e : fénykép M e g n e v e z é s : Állatvilág M e g n e v e z é s : Wikipédia M e g n e v e z é s : Wikipédia C r e a t i v e C o m m o n s k ó d : Attribution-ShareAlike 3.0 T é m a k ö r : Biológia, etológia A l t é m a k ö r : Állattan T á r g y s z ó : állatkép M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : vadon élő állat M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : ragadozó madár M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : sas M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
L E Í R Á S I s m e r t e t ő s z ö v e g : A halászsas (Pandion haliaetus) a madarak osztályba és a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjéhez tartozik. A halászsasfélék (Pandionidae) családjának és a Pandion nemnek egyetlen képviselője. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordul. Szibéria nagy részén, Dél-Amerika masszívumain, valamint Afrikában a Szaharától délre nem költ. Ausztráliában, Új-Kaledóniában, valamint Celebesz és Jáva szigetén rezidens, nem vonuló populációi élnek. Az európai madarak Afrikában telelnek, kisebb állandó populációik élnek a Mediterráneumban és a Vörös-tenger vidékén. Az észak-amerikai madarak Közép- és Dél-Amerikában töltik a telet. Rezidens állományok élnek Floridában és a Karib-tenger térségében. A halászsas telelőterülete egybeesik más halevő ragadozók areáival, kivéve Ausztráliát; ez magyarázhatja, hogy miért oly rendszertelen a faj fészkelése a déli féltekén.
Európa sok országában fészkelő faj, de hazánkban nem költ. Halakban gazdag nagy folyók és tavak közelében fordul elő. Egyes területeken a halászsas tengerparti madár, míg máshol a belső tavaknál és folyóknál is megtelepszik. 4 elismert alfaj van, de a különbségek köztük igen csekélyek. Testhossza 55-58 cm, szárnyfesztávolsága 145-170 centiméter, farkhossza 18 centiméter. testtömeg 1,2-2 kg. A tojó kicsit nagyobb, mint a hím. Szárnya a farkon valamivel túlterjed, a csűd roppant erős és vastag. A fej és tarkó tollai sárgásfehér alapon feketebarna hosszanti sávokkal rajzoltak, háta barnásfekete, finom fehér tollszegéllyel, fejének teteje, tarkója és hasa fehér.
A halászsas lába hosszú, lábfeje nagy, rajta erős lábujjakkal. Szarutüskékkel borított ujjai hosszú, hajlott karmokban végződnek. Kifejezett ragadozó életmódra utaló lába kitűnően tompítja a vízzel való ütközés erejét, ugyanakkor kiválóan alkalmas a sikamlós testű halak megragadására a vízfelszín alatt. Ezenfelül a madár külső ujja a baglyokéhoz hasonlóan hátrafelé is fordítható, így markolásának szélessége még tovább növelhető. Szorítása annyira erős, hogy egy termetesebb hal akár a gazdáját is magával ragadhatja a víz alá. Feje keskeny, hiányzik róla a sasokra jellemző kiugró szemöldökperem, ezáltal kisebb a reá nehezedő vízellenállás, orrnyílásait pedig zárólemezek védik, amelyek merüléskor becsukódnak, megakadályozva a víz bejutását. Amint a madár megette a halat, emésztőrendszere - mint a legtöbb halevő ragadozóé - alapos és gyors emésztésbe kezd. A halászsas szárnya is sajátos alakú: hosszú, keskeny, kissé szögletes és sirályszerű, a víz fölött való hosszas kutatáskor biztosítván a hatékony repülést. A halászsas csapkodó és vitorlázó repüléssel kémleli végig az adott vizet meglehetősen nagy (10-15 méteres) magasságból, szitál is egy rövid ideig, ha szükséges, hogy bemérje kiszemelt zsákmányát, aztán szárnyait kissé bevonva, alázuhanva csap le a magasból a vízre. Szokatlan színezete, felül sötét, alul világos teste jó rejtőszín, mely elősegít; víz tükre alól a halak ne vegyék észre. Zuhanáskor, mielőtt a vizet elérné, előrenyújtja karmait, hogy megragadhassa zsákmányát. Néha sikerül mindjárt a felszínről elkapnia, az esetek többségében azonban maga is teljesen belemerül a vízbe, hogy a halat biztosan megragadhassa. Sikeres fogás után, nyitott szárnnyal a felszínre emelkedik, erőteljesen csapkodva kirepül a vízből és meg-megrázkódik, hogy a felesleges víztől megszabaduljon. A halat karmai közt markolva, a haladása irányába fordítja, hogy a légellenállás minél kisebb legyen, majd zsákmányával felül valamely alkalmatos táplálkozóhelyre, vagy épp a fészekre.
Halastavak környékén nagy károkat okoz. Költöző madár. A költési idő kezdetén a hím látványos nászrepüléset be, amelynek során halat vagy épen fészekanyagot visz karmaiban. A madár 300 méter magasan vagy még feljebb, csapkod szárnyával, s közben kiabál. Farkát legyezőszerűen szétterítve, pillanatra szitálni kezd, lábát lelógatja, hogy a halat bemutassa, majd bevont szárnnyal zuhan alá. Ezt a mutatványt alkalomadtán több percen át is ismétli, amely arra szolgál, hogy odacsábítson egy tojót, vagy megtartsa már meglévő párját. Az előadás a fészekről indul, s rendszerint ott is végződik. További udvarlásra és a párzásra a fészken kerül sor. Nyílt vízparton álló fákon gallyakból készít fészket. Olyan szigeteken, ahol nincsenek emlős ragadozók. a talajon is rakhat fészket. A párok legtöbbször messze fészkelnek egymástól, s midegyik pár kiterjedt territóriumot védelmez. Egyes helyeken azonban laza telepeket alkot, ahol több pár is költhet együtt. Fészke hatalmas, de gondosan összerakott gallyhalmaz, melyet évek során át használhat. Fészekalja 2-4 tojásból áll. Költési idő 35-43 nap. A fiókák fészeklakók, még 55-60 napig gondoskodnak róluk a szülők. A tojások nem egy időben, hanem a lerakás sorrendjében, 1-7 napos időközönként kelnek. Kezdetben a hím hordja a fiókáknak a táplálékot, mint ahogy a kotló tojónak is, amíg az el nem hagyhatja el a fészket. A fiatalok 3-4 éves korban kezdenek költeni Extrém esetekben a 15-20 évig is elélhet, de a kirepült fiataloknak csak mintegy 30%-a éri meg az ivarérettséget. Elterjedési területe egyes részein, a halászsas állománya az 1960'-as években nagymértékben visszaesett a DDT-vel való szennyezettségtől. A DDT betiltását követően az állomány lassan helyreállt. Azóta a folyamatos és gondos védelem hatására emelkedett a száma, s több helyre is visszatért mint fészkelő faj. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.
(Forrás: Wikipédia) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Anrie: Hieraaetus pennatus [Törpesas] U R L : http://dka.oszk.hu/024800/024858 A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 1670x1303 pixel L e g j o b b f e l b o n t á s : 180 DPI S z í n : színes L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Kekk Adrienn |