|
D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó U R L : http://dka.oszk.hu/029800/029806 F á j l n é v : 6484231.jpg B é l y e g k é p : http://dka.oszk.hu/029800/029806/6484231_kiskep.jpg F ő c í m : les B e s o r o l á s i c í m : Les S z e r e p : fényképész B e s o r o l á s i n é v : Mohácsi U t ó n é v : Elvira I n v e r t á l a n d ó n é v : N N é v v á l t o z a t o k : elvi E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2011-08-27 E s e m é n y : létrehozva I d ő p o n t : 2010-01-03 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A kép készítésének időpontja A t í p u s n e v e : fénykép M e g n e v e z é s : Inda fotó M e g n e v e z é s : Növényvilág M e g n e v e z é s : Inda fotó C r e a t i v e C o m m o n s k ó d : Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 T é m a k ö r : Biológia, etológia A l t é m a k ö r : Növénytan T é m a k ö r : Mezőgazdaság, élelmiszeripar A l t é m a k ö r : Növénytermesztés, kertészet T é m a k ö r : Orvostudomány, állatorvostan A l t é m a k ö r : Alternatív gyógyászat T á r g y s z ó : növénykép M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : kertészeti növény M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : vadon termő növény M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : gyümölcsfa M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : dió M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : fa M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : gyógynövény M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
L E Í R Á S K é p a l á í r á s : Mikor elmegyek mellette, mintha követne a tekintetével... I s m e r t e t ő s z ö v e g : A közönséges dió (Juglans regia) a diófafélék (Juglandaceae) családjának dió (Juglans) nemzetségébe tartozó növényfaj. A nemzetség tagjai közül ezt termesztik a legszélesebb körben ízletes terméséért. A binomiális név szó szerint "királyi diót" jelent. Délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos. Sokfelé előfordul, gyümölcsfaként vagy utcai sorfaként telepítik. A mészben gazdag, humuszos, egyenletes vízellátottságú talajokat szereti. Metszését a többi gyümölcsfával ellentétben tilos tavasszal végezni, mert ilyenkor a nagy gyökérnyomás miatt túl sok nedvességet veszít a fa, a sebek nehezen száradnak, be és ez rothadást indít. Lombhullató, egylaki fa. Magassága tipikusan 15-25 méter, egyes példányok a 30 métert is meghaladhatják. 150-160 évig elél, de magassági növekedése 70-80 éves korában abbamarad. Koronája igen széles, sűrű, szabályos alakú. Törzse ívelten fölfelé tartó, közel egyforma erős ágra oszlik már kevéssel a talaj fölött, ezek több, gyakran meggörbülő vagy könyökszerűen elforduló kisebb ágban folytatódnak. A fiatal fák kérge ezüstösszürke színű, sima; később jellegzetesen repedezett, barázdált és világos barnásszürke színű lesz. A fiatal ágak csillogó világosszürkék. A fiatal hajtások vastagak, fényes olajzöld színűek, kopaszak. A vessző metszete rekeszes. A csúcsi rügyek sötétbarnák vagy majdnem feketék, nagyok, gömbölyűek. Az igen későn megjelenő levelek 20-40 cm hosszúra nőnek, szórt levélállásúak, páratlanul szárnyaltak, az egyes levélkék hosszúkás-oválisak, nyelesek, legfeljebb 15 cm hosszúak, számuk 7-9. A sárgászöld levélkék bőrneműek, ép szélűek vagy csak igen kissé fogazottak (a fekete diótól eltérően), szétdörzsölve kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. A levélripacsok szív alakúak. Április-május táján virágzik, a porzós virágok akár 4 héttel a termős virágok előtt nyílnak (proterandria). A fiatal fákon kezdetben csak porzós, majd néhány évig felváltva vagy csak porzós vagy csak termős virágok képződnek. Porzós virágai 3-10 cm hosszú, lefelé görbülő majd lecsüngő, sárga vagy sárgászöld, vastag barkában fejlődnek. Termős virágai 2-5-ös csomókban, alig észrevehetően helyezkednek el az ágvégeken (egyes termesztett változatokban az oldalrügyeken is), bibéik sárga színűek. A virágok szélbeporzásúak. Az apomixis is előfordul. Termőtája cönokarp, termése csonthéjashoz hasonló, 4-5 cm hosszú, gömbölyű, világosbarna, zárt kupacsú makk, amit diótermésnek is neveznek. Külső burka zöld vagy sárgás színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról érés után könnyen leválik, szabálytalanul felhasadozik. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk, ezt szokás fogyasztani. A diólevelek cseranyagokat (ellagitanninok), flavonoidokat, némi illóolajat tartalmaznak. A termés héjában a kezet erősen barnára festő naftokinon-származékok, pl. juglon és hidrojuglon-glikozid található. A növény zöld részeiben található juglon más növények fejlődését befolyásolja, az allelopátia példájaként. Termését élelmezési célra hasznosítják. Gesztes fája igen jó minőségű, bútorfaként hasznosítják. Gyógyászati felhasználás céljára gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkát (diókopács) szokták. Csersavhatása miatt levéldrogját külsőleg lemosásra, borogatásra alkalmazzák felületes gyulladásoknál (akné, ekcéma), vagy a végtagokon izzadás esetén. Belsőleg a népi gyógyászatban gyomorhurut kezelésére, vértisztítóként használták. A juglon sejtkárosító hatása miatt azonban huzamosabb használata nem ajánlott. A szárított héjat haj-, vagy bőrfestésre lehet használni. A homeopátia gennyes bőrkiütések, nyirokcsomó-gyulladás ellen alkalmazza. (Forrás: Wikipédia) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : gilmur: Bőrig ázva U R L : http://dka.oszk.hu/023000/023015 A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 1055x1406 pixel L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ A d o k u m e n t u m s t á t u s z a : INSIDE S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Rónay Zoltán |