Crane, Walter: Homlokrajz egy mesekönyvből : Walter Crane-nek a Műcsarnokban kiállított műveiből [DKA metaadatok]

K é p a l á í r á s : Homlokrajz egy mesekönyvből.
Walter Crane-nek a Műcsarnokban kiállított műveiből.

I s m e r t e t ő s z ö v e g : A Walter Crane-féle kiállítás a műcsarnokban.
A jelenkori grafikai művészetben valósággal korszakalkotó az angol Walter Crane föllépése. Sokoldalú tehetségével, a régi mesterek remekei előtt fejlesztett izlésével és saját teremtő erejével valóságos újítást hozott be az illusztrálás művészetében. Egészen sajátszerű és egészen eredeti egyéniség ez a modern rajzoló és festő. Látszólag csupa ellentétből áll az egyénisége, mert minden idők stilje, felfogása, szelleme érezhető a munkáin, és mégis harmonikus művészi karakter, a ki a különféle elemeket a poézis által teljes összhangzásba tudja hozni.
Ez a költői lendület, mely legkisebb művében is megvan, egészen Walter Crane sajátja. A mit másoktól kölcsönöz, azt annyira átalakítja a maga leleményével, hogy így az átvételekből is újat és eredetit teremt. Mindenkor meglep nagy változatosságával is; mert a tragédiák fenséges pathoszát, a mesék idylli kedvességét és naivságát.a karrikatura finom iróniáját, a lirai költészet bensőségét, egyszerűségét egyaránt találóan, jellemzetesen tükrözteti vissza irónja, rajzoló tolla és ecsetje, mely igazi varázsvesszővé válik a kezében.
A műcsarnok igazgatósága szerencsés lépést tett, mikor az angol mester sok művéből egész külön kiállítást rendezett. Ott ékeskednek a kartonok, tollrajzok, szinezett képek a termek falain nemcsak a közönség gyönyörködtetésére, hanem művészeink okulására is. A magyar grafikai művészet most kezd jobban fejlődni s ilyen különleges kiállítástól - jól tudjuk -sok ösztönt kap egy-egy fogékony tehetség.
Jó szolgálatot tett a műcsarnok vezetősége, hogy Walter Crane működésével a nagy közönséget is megismerteti. Isoz Émilien segédtitkár e kiállításra ilusztrált katalógust szerkesztett, melyben elmondja a művész életrajzát és főbb munkáit is bemutatja.
Walter Crane még csak ötven éves. Liverpoolban született 1845-ben. Atyja is művész volt s különösen miniature-festéssel foglalkozott. Az árván maradt Walter tizennégy éves korában fametsző-tanulónak ment s három éven át Linton W. T. hires műtermében gyakorolta magát az illusztrálás e technikájában. Sok munkáján meg is látszik a fametszésben való nagy ügyessége. Egy terjedelmes kartonja, a "The Triumph of Labour" (A munka diadala), mely ökrök által vont szekeret s rajta a munkások egész csapatát, továbbá zászlókkal, jelvényekkel ellátott menetet tüntet föl, egészen a Dürer-féle metszetekhez hasonlít.
Mint ifjú művész, a festésben is folytonosan gyakorolta magát, s 1862-ben a londoni műkiállításon, mely az angol iparművészetre s a képírásra oly nagy hatással volt, Walter Crane is megjelent első kisérleteivel.
Az új irány megvalósítanak eszméje már 1865-ben foglalkoztatta őt. Akkor még csak húsz éves volt. Mindenek előtt az angol képeskönyvek rikító szinű, elhamarkodott rajzú, izléstelen, közönséges illusztrácziói ellen kelt síkra. Abban az időben a művészek már megkezdték a Rafael előtti időszak mestereinek utánzását. Afféle képirási divat volt, mely ma is mind szélesebb körökben hódít. A Rafael nagy üdeségét, forma-tökélyét, mely a pompás szinekben és a rajz plasztikus tökéletességében nyilvánúl, - mellőzni kivánták a festők s helyette azt az irányt követték, melyet Perugino, Fiesole és más egyszerűbb mesterek képviselnek.
Az iskola hivei prae-rafaelitáknak nevezték magukat. Angliában John Ruskin iró volt ez iskola előharczosa, kit Rosetti festő támogatott. Walter Crane a finom rajz, a halavány szinek kedvelője, ezt az irányt használta föl, hogy a durva, nyers szinezésnek, mely a képeskönyvekben, de a festés minden terén uralkodott, sikerrel hadat üzenhessen.
Nagy meglepetés volt, mikor a praerafaeliták modorában készült szines illusztrácziói először megjelentek a londoni könyvpiaczon, s csakhamar elbájolták a jobb izlésű közönséget.
A legnagyobb természetesség, ez az, a mire Walter Crane törekszik, s ez kölcsönöz értéket a rajzainak, képeinek. Vannak zseniális művészi tréfái, mint azok a karikaturái, melyeknek régi görög alakjait mai öltözetben mutatja be, és viszont mai embereket régi állásokban és ruházatban állit elénk. Csupa szellem, csupa előkelőség ömlik el e rajzain is. A mikor pedig a mint a fiúcska járni tanúl; följebb a hidon lánypajtásával játszik. Majd mint szerelmes ifjú tünik föl boldogan; még följebb az élet küzdelmében koszorúért töri magát. De élte delén már a pénz, a kincs után rohan; később mint valami Atlas a földgolyót, az élet terhét hordozza, görnyedve alatta. Aztán mint aggastyán lefelé halad a hid jobb felén; végűl mint halottat látjuk, a ki a másik csónakban hever, közel a rózsákkal teli csónakhoz. A halál denevérszárnyas nemtője evez vele tovább.
Az allegória minden részében szellemes, s a kompoziczió mesteri.
Legnagyobb erejét abban mutatja Walter Crane, hogy mily könnyen tudja egy szűk keretbe, meghatározott térbe belekomponálni a legbonyolultabb jeleneteket. Mint a műipar rajzának újjá teremtője, a ki a majolikát, szőnyeget s minden más diszítményt egyenlő kedvvel látja el ékitményekkel: egész iskolát alapított Angliában. Oly egyetemes szellem e művész, a ki hódít, a hol csak müveivel megjelenik. (Prém József.) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. október 27.)