Munkácsy ravatala a Műcsarnokban : Munkácsy Mihály temetése [DKA metaadatok]

T á r g y s z ó : Budapest

G e o N a m e s I d : 3054643

M i n ő s í t ő : földrajzi hely

T á r g y s z ó : 1900

M i n ő s í t ő : időszak

L E Í R Á S

K é p a l á í r á s : Munkácsy ravatala a Műcsarnokban.
Munkácsy Mihály temetése.
1900. május

I s m e r t e t ő s z ö v e g : A gyász megható pompájával, ezernyi ezrektől kísérve tért örök pihenőre, hazai hantok alá a nagy művész. A végtisztességet az ország rendezte, a koporsó körűl megjelentek az állami méltóságok, az országgyűlés, irodalmi és művészeti egyesületek, a társulatok, az iskolák, polgári és katonai hatóságok. A temetés napján a képviselőház nem tartott ülést, az iskolákban is szünetelt az előadás. ...
A nehéz ólomkoporsóba zárt holttest két napi út után május 6-án délután két óra előtt érkezett meg a keleti pályaudvarba. ...
Munkácsy ólomkoporsóban nyugszik, a mely kemény tölgyfakoporsóba van téve. A tölgyfa-koporsó egyszerű, köröskörül ezüsttel beszegve s oldalfalán kettős pálmaág szintén ezüstből. ...
A ravatal. Wlassics miniszter a hamvaknál látogatást tett, elvitte a kormány koszorúját. A közoktatási minisztérium is külön koszorúval járúlt a ravatalhoz. A Műcsarnok előtt ekkor emelték az ácsok a négyszögletű talapzatot, mely fölfelé keskenyedik; erre helyezték a katafalk bordázatát. Fadrusz és Stróbl szobrászok antik katafalkot választottak mintául. Hogy a márványhoz hasonló legyen, fehér vászonnal vonták be. A talapzatot betakarták fekete szövettel. Ennek a lábtúl eső részén aranyos babér koszorúba foglalták a művész féldomború mellképét. Az alsó széles talapzatán, melyen a koporsószerű etrusk stílű szárkofág nyugodott, még maradt annyi hely, hogy a négy sarkon ampollákat lehessen elhelyezni, s azokban lángoló naftát gyújtani. Ezek az ampollák a Nagy-Szent-Miklóson talált "Attila kincse" közt levő edények mintája után készültek. Mindegyik elejéből bikafő emelkedik ki, hátrafordulva a csészék felé, melyekből lobogó lángok csapnak ki. A Műcsarnok oszlopzatát is befedték fátyollal.
A Műcsarnokban fekete leplet aggattak föl, úgy, hogy a középső bejárótól kezdve egész a palota nagy köralakú fedett udvarához, a hol a koporsó állt, a termeken végig egyenes úton hosszú fekete folyosón lehetett eljutni. A Bonnból, Kölnből, Endenichből hozott és küldött koszorúkat a ravatal lépcsőzetén helyezték szerteszét. Az oszlopokat itt is feketével vonták be. A koporsót csak egy babér- és pálmakoszorú diszítette: az özvegyé.
Május 7-ikén még nem nyithatták meg a műcsarnokot a közönségnek, hanem csak 8-ikán. Az eső szakadt, de a közönség zarándoklása megindult. A koporsót körűl vevő gyertyák nem oszlathatták szét a komor sötétséget. Csak a ravatal mögött a fekete posztóra varrt nagy fehér kereszt bontakozott ki a homályból. A koszorúk nagy része is ezen a napon érkezett a testületektől, kormánytól, hatóságtól és a külföldről. A halál híre Párisban is nagy részvétet keltett. A lapok hosszú czikkekben emlékeztek meg a nagy mesterről, ki egyike volt azoknak a párisi művészeknek, kiknek szalonjaiba egész Páris eljárt. Fölelevenítik a visszaemlékezéseket, melyek a Parc monceau-i palotájához fűzik mindazokat, a kiknek neve ismert Párisban.
Május 9-ikén délelőtt a budapesti iskolák növendékeit tanáraik vezették hosszú sorban a ravatalhoz. Délután két órakor elzárták a Műcsarnokot, mert a temetés ideje elérkezett. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. május 13.)

I s m e r t e t ő s z ö v e g : Munkácsy Mihály, 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi (Munkács, 1844. febr. 20. - Endenich, Németo., 1900. máj. 1.): festő. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. Megismerkedett Szamossy Elek festőművésszel, aki magához vette és rendszeresen kezdte rajzra, festésre tanítani, s módot talált hiányos műveltsége pótlására is. Később elválva Szamossytól, Gerendásra költözött nagybátyjához. Itt készítette 1863-ban első festményét, a Levélolvasást (ismeretlen helyen). Ez év őszén Pestre jött, ekkor vette fel a Munkácsy művésznevet; Pesten festőbarátai tanácsaikkal támogatták, második művét, a Regélő honvédet (ismeretlen helyen) Than Mór át is festette. Egyik barátja, Ligeti Antal éveken át támogatta festői pályája elindulásában, közbenjárására a Képzőművészeti Társ. havi díjat folyósított nak. Pártfogói 1865 elején Bécsbe küldték Rahl mesterhez, akinek közbenjárására felvették a Képzőművészeti Ak. előkészítő osztályára. Bécsben festett Húsvéti locsolás (lengyel magántulajdon) c. képe Rubens-hatásokat tükröz. Rahl halála után visszatért Gerendásra nagybátyjához. Itt festett képei közül a Búsuló betyár (MNG) a hazai hagyományokhoz, Madarász Viktor modorához igazodása miatt jelentős. 1866-ban Ligeti biztatására Münchenbe utazott, felvették az Ak: ra. Mestere Wagner Sándor volt, de nagyobb hatást tett reá Kaulbach művészete. Több, itt festett képe közül az Árvízzel (MNG) Kaulbach, a Lotz-modorhoz kapcsolódó Vihar a pusztánnal a hazai körök elismerését vívta ki. 1867-ben állami ösztöndíjjal Párizsba utazott a világkiállításra, ahol Courbet művészetéből egész életére döntő benyomásokat szerzett. Visszatérve Münchenbe, kilépett az Ak.-ról s az Adam fivérek magánisk.-jába iratkozott. 1868 őszén Knaushoz ment Düsseldorfba, a német életképfestés tanulmányozására. Önmagára tulajdonképpen Leibl képeinek hatására talált. Megfestette az önállósulás első fontos emlékét, az Ásító inast (amerikai magántulajdon). E kép gazdag lélekrajzával, világítási kontrasztjaival már jelezte fejlődése irányát. 1869-ben festette első világsikert hozó művét, a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Siralomházat, amelyben a m. szabadságharc utáni betyárvilágból választotta témáját (MNG tulajdona). A képet még félig kész állapotban eladta. (A Siralomház harmadik és legérettebb, ún. kétalakos változata is az MNG-ben van.) E korszak ismert kritikai realista szemléletű, népi tárgyú művei a Részeges férj hazatérése, a Tépéscsinálók (1871, MNG), majd végleg Párizsba költözése után: Éjjeli csavargók, Köpülő asszony (1873, MNG); Zálogházban (1874, New York, Metropolitan Museum), Műterem (1876, Baltimore, magántulajdon, Hors Concours kitüntetéssel). Párizsi tartózkodása és de Marches báró özvegyével kötött házassága tárgyválasztását más irányba terelte, elfordult a kritikai realizmustól. E korszak első nagyméretű műve a Milton (1878, New York, Lennox Library), amely elnyerte a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét, Európában és Amerikában világsikert hozott. Ezt követte a Krisztus Pilátus előtt (1881) s a Golgotha (1883, mindkettő New York). E hatalmas vásznak Sedelmeyer képkereskedő rendelésére készültek, aki 10 évre lekötötte műveit. A nagy kompozíciók mellett Sedelmeyer szorgalmazta a szalon-intérieurök ábrázolását. E műveinek is nagy festői értékei vannak a kényszerű téma ellenére. Ez idő tájt festette remek virágcsendéleteit és tájképeit. Élete vége felé festőisége elerőtlenedett, emellett a halálos kór is nyomot hagyott egyes művein. A millenniumi előkészületek jegyében készült Honfoglalás-freskója (1893, a bp.-i Országház elnöki fogadótermében) már akadémikus vonásokat mutat. Csak a Sztrájkban (1895, MNG) talált újra vissza plebejus korszakának realizmusához, jóllehet festőileg már nem tudott megbirkózni a feladattal. Művészete főként az ún. alföldi festők munkásságára hatott, de hatása kimutatható számos külföldi mesternél is. Vannak rokonvonásai az orosz kritikai realistákkal, elsősorban Repinnel. - Egyéb művei: Rőzsehordó nő (1873); Poros út, Kukoricás (1874, MNG); Colpachi park (1878); Tájkép folyóval (1886, MNG). Munkácsy a 19. sz. egyik legnagyobb arcképfestője volti Muffos arckép, 1874; Liszt, 1886; Haynald, 1887; mind az MNG-ben). Utolsó nagy művei a bécsi művészettörténeti múzeum mennyezetképe (1890), Ecce Homo (1896, Déri Múz. Debrecen). - Levelezését és emlékezéseit Emlékeim (Bp., 1921 és 1951) és Munkácsy Mihály válogatott levelei (szerk. Farkas Zoltán, Bp., 1952) címmel adták ki. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)

K A P C S O L A T O K

K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Wikipédia: Munkácsy Mihály

U R L : http://hu.wikipedia.org/wiki/Munk%C3%A1csy_Mih%C3%A1ly

K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Munkácsy a halottas ágyon

U R L : http://dka.oszk.hu/041400/041453

K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Klösz: A gyászmenet elindulása a Műcsarnoktól : Munkácsy Mihály temetése

U R L : http://dka.oszk.hu/041400/041466

F O R M Á T U M

A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány

M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N

M I N Ő S É G

L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány

L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 2465x1955 pixel

L e g j o b b f e l b o n t á s : 300 DPI

S z í n : szürke

L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP

T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : erősen tömörített

S T Á T U S Z

A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ

A d o k u m e n t u m s t á t u s z a : PUBLIC

F E L D O L G O Z Ó

S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás

A f e l d o l g o z ó n e v e : Laskay Gabriella