elcsi: búbos vöcsök [DKA metaadatok]

I s m e r t e t ő s z ö v e g : A búbos vöcsök (Podiceps cristatus)a vöcsökalakúak (Podicipediformes) rendjébe, ezen belül a vöcsökfélék (Podicipedidae) családjába tartozó karcsú vízimadár faj. A búbos vöcsök eurázsiai madár, a hegyvidékeket és a leghidegebb, északi területeket kivéve egész Európában és Ázsiában elterjedt a tengerpartok és az édesvizek közelében. Téli tollruhájában a faj hasa, nyakának elülső fele és arcrésze fehér, szeme vörös, csőre rózsaszín, feje teteje, nyakának hátsó része, háta és szárnyai pedig sötétbarnák. A nyári, párzási időszakban mindez látványos, vörösesbarna tollgallérral és két, szarvacskára emlékeztető bóbitával egészül ki. A fiókák rejtőszínűek, különféle barna színárnyalatok keverednek tollazatukban fehér foltokkal. A fiatal kifejlett egyedek ebből a ruházatból egy ideig megőrzik a sötét feji és nyaki csíkokat. A fajra a 46-51 centiméteres átlagos testhossz és 85-95 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 0,6-1,5 kilogrammos testtömeg társul. A nemek egyformák, a hímek némileg testesebbek. A búbos vöcsök elsősorban kisebb halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekekkel táplálkozik, olykor étrendjét növényi részek egészítik ki. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg, ahol levegővétel nélkül akár 30-60 másodpercet is eltölthet. Kiváló úszó, úszóhártyás lábainak ujjait karélyos oldallemezek is segítik. Ezek szarulebenyekből állnak, amelyek visszacsapódnak, hogy visszafele mozgáskor a legkisebb ellenállást tanúsítsák. Félénk madár, leginkább lebukva menekül ellenfelei elől. Röpte jellegzetes, nyakát mereven előrenyújtja, szárnyaival pedig rendkívüli intenzitással és sebességgel verdes. Hangadása változatos. A hidegebb területeken, így a Kárpát-medencében is rövidtávú vonuló, de olykor áttelelhet. Nyugat-Európában állandó madár. Az európai madarak a Közel-Keleten és Észak-Afrikában telelnek át. A vöcsökpár minden évben tavasszal és nyár elején látványos udvarlási szertartást visz végbe a víz felszínén felmeresztett gallérral és bóbitákkal. A hím a testét magasra emeli a víz színe fölé már a tojótól messziről. A tojó úgy válaszol, hogy lekuporodik és "macskahelyzetet" vesz föl, megmutatva szárnyainak fehér csíkját. Ezzel jelzi a hímnek, hogy érdekli a dolog. A hím ekkor a víz alá bukik és pár perc múlva a tojó mellett bukik fel, mintha a vízből nőne ki. Majd mindketten extázisban rázzák a fejüket. Mindketten lebuknak a víz alá, növénydarabokkal a csőrükben jönnek fel és egymáshoz úsznak. Hirtelen kiemelkednek a vízből, mint a pingvinek mell a mellhez. A hím egy halat ajándékoz a tojónak. Ezt követően a pár takaros úszó fészket épít a sűrű növényzetben valamely holtág, mocsár vagy más állóvíz felszínén nádból, gyékényből, hínárból és más vízinövényekből. A pár a fészek körül kisebb revírt tart fenn. Ebbe a gondosan óvott fészekbe kerül az 5-7 eredetileg kékeszöld, később a rothadó növényektől sárgásbarnává színeződő tojás, amelyek 19-20 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő részt vesz a költésben, majd velük tartó fiókák etetésében. A kicsinyek védelmére gyakran hátukra veszik őket szüleik, de ők már kezdettől fogva jól úsznak és buknak. A fiak önállósodására mintegy 20-30 napot kell várni, de a család még jó ideig együtt marad. Magyarországon gyakori, rendszeres fészkelő faj, becsült állománya 7000-9000 pár. A búbos vöcsköt elsősorban a vizes élőhelyek eltűnése fenyegeti. A 19. században vadászták kalapdíszként használt gallértollaiért, de ezt a csapást az állomány már kiheverte. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint az igen nagy területen elterjedt, nagy példányszámú fajt nem fenyegeti különösebb veszély, ennek megfelelően SPEC besorolást sem kapott. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint. (Forrás: Wikipédia)