D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : 777_866_pix_Oldal_05_Kep_0001.jpg
C Í M 
F ő c í m : A kesergő asszonyok Krisztus sirjánál
B e s o r o l á s i   c í m : Kesergő asszonyok Krisztus sirjánál
E G Y É B   C Í M 
E g y é b   c í m : Feszty Árpád festménye a Műcsarnok mostani kiállításán
M i n ő s í t ő : alcím
A L K O T Ó 
S z e r e p : festő
B e s o r o l á s i   n é v : Feszty
U t ó n é v : Árpád
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
1856-1914
K Ö Z R E M Ű K Ö D Ő   T E S T Ü L E T 
S z e r e p : digitalizálta
T e s t ü l e t i   n é v : Arcanum Adatbázis Kft.
S z é k h e l y : Budapest
O r s z á g : Magyarország
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2015-04-01
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : grafika
A   t í p u s   n e v e : újságrészlet
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Vasárnapi Ujság
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
C í m : Vasárnapi Ujság
M e g j e l e n é s : 36. évf. 49. sz. (1889. deczember 8.)
T í p u s : hetilap
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : OSZK EPA
J O G K E Z E L É S 
S z e r z ő i   j o g i   m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett
T É M A 
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Festészet, grafika
T é m a k ö r : Történelem, helytörténet
A l t é m a k ö r : Világtörténet
T é m a k ö r : Vallás, egyház
A l t é m a k ö r : Vallástörténet
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : grafika
 M i n ő s í t ő : műfaj
T á r g y s z ó : jelenetkép
 M i n ő s í t ő : műfaj
T á r g y s z ó : emberábrázolás
 M i n ő s í t ő : műfaj
T á r g y s z ó : sírhely
 M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : gyász
 M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : A kesergő asszonyok Krisztus sirjánál. - Feszty Árpád festménye a Műcsarnok mostani kiállításán.
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : A "Kesergő asszonyok Krisztus sírjánál" nem az egyházi festészet hagyományos felfogásait követi. A művésznek volt bátorsága önállónak lenni, de volt érzéke a bibliai tárgynál megtartani a vallásos gyöngédséget is. Főalakja egészen modern, a többi azonban emlékeztet, hogy e sirt nemcsak marczangoló fájdalom, hanem mély áhítat is veszi körül. Négyszögletű, hosszú fehér kő fedi el a sirt, mely a sziklás talajba van vágva. Komor körülötte minden. Kopár szirtfal emelkedik hátul a elzárja egészen a kilátást. Csak felül látszik a kelet sötétkék ege. A sziklapárkányból haragos zöld cziprusok nyúlnak föl ezeknek is csak tövét látni. Egy bokor kaktusz a repedések közt, lejebb a tavasz virágzatában egy ritkás bokor enyhíti a táj kopárságát A magány, az elhagyottság, a csend ül e tájon, mely kiégett a nap hevétől. A sirt négy nő veszi körül, letérdelve. Mindenik más és más kifejezője a fájdalomnak. A sírra ráhelyezték a tövis koszorút és Veronika kendőjét. Hoztak egy pálmagalyat is, a vértanúság, a diadal jelét, de a ki hozta, nem birta a sirra helyezni, kihullt kezéből, s ő maga odaroskadt a kőre, szétterjesztett karral, fejét megtörten nyugtatva a kőlapra, ruhája föltépve mellén, haja szerte omolva. Arczát nem látjuk, de egész alakja beszéli fájdalmát, kétségbeesését. Ez Magdolna, nem az egyházi festészet dogmatikus Magdolnája, hanem a szenvedélyes fájdalomtól összezúzott nő. A művészt ez foglalkoztatja legjobban, ez a nagy fájdalom, ez a boldogtalan nő, kiről irva találta, hogy fiatal és rossz volt, de megtisztult és szent lett. Puha, fehér öltönye, mely plasztikusan fedi a szétömlő vörös haj, mely ragyog - a képnek fényes és villogó színeket adnak. A sir alsó részénél térdel a két Mária. A szenvedő anya erőtlenül összeroskadt térdein, összekulcsolt keze lehull maga elé arczán, szemeiben a nagy fájdalom, de a szelid megnyugvás is. A szenvedő anya alakjában a festő követte a régi mestereket, kik az anyai fajdalmát nem kitörésében, hanem vallásos megnyugvásában festik, vagy pedig jelképileg hét tőrrel szivében. A másik Máriának alakját a sirkő elfedi ez szintén leroskadva térdel s csak mellképe emelkedik ki. Feje, válla fehér lepelbe burkolva, imára összetett keze fölvonva ajkai elé. Imádkozik lelkéből. A sir fejénél a legszelídebb alak, Salome, a ki az imában keres vigaszt. Nincs megtörve fölegyenesedve térdel, szintén összetett kézzel. Fiatal, szép arczán az isteni akaratban való megnyugvás, a hit. Nagy ellentét a fájdalomtól összezúzott Magdolna mellett, de jól eső ellentét. A régi mesterek szellemének tanulmányozását Saloméban föl lehet ismerni. A képen itt érintkezik a régibb felfogás a modern előadással. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. deczember 8.)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : William-Adolphe Bouguereau: A szent asszonyok Krisztus sírjánál
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1653x1154 pixel
L e g j o b b   f e l b o n t á s : 199 DPI
S z í n : szürke
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : erősen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Nagy Zsuzsanna